Virágos kert

- Caroline! - próbáltam utolérni a kertbe vezető úton, de mintha meg se hallott volna. Néhány lépéssel mögötte érkeztem a kertbe és mögötte ugyanúgy dermedtem meg, mint ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Tyler állt ott, felénk nézett, de alapos gyanúm volt, hogy csak egyikünket látja és az nem én vagyok.
Így csöndben szedtem a lábamat visszafelé, bár nem fűlött fogam éppen a bálteremhez. Útközben olyan lassan mentem, hogy válogatás nélkül ittam még egy pohár pezsgőt - és belebotlottam Mattbe!
- Matt! - a pezsgőspohártól sebesen megszabadultam, ami annyit jelentett, hogy egy arra járó pincér tálcájára tettem.
- Szia Elena. Milyen a buli? - drága Matt. Most is olyan keresetlenül édes volt, mint mindig. A fekete szmokingja igazán jól állt neki - és a kert felé tartott.
- Öhm... jó, de oda én nem mennék! - kaptam el a karját sebesen. - Néhány hülyegyerek a virágok közé rókázik. Gusztustalan. Gyere, inkább igyunk még valamit. - tanácsoltam és egy újabb pohár pezsgő felé nyúltam, neki is adva egyet. Nem mehet oda Caroline-ékhoz...

Csak nyugalom Caroline csak össze kell szedned magadat. Szívsz egy kis friss levegőt, majd bemész, lecövekelsz Stefan, Elena és Eva társaságába, majd valahogy azt is túlélem, hogy idővel Damon is megjelenik. Akkor nem lehet baj, Katherine sem kaparint a kezei közé, és remélhetőleg Matt is kikerül majd. Nem kedveli Damont, és még csak az igazat sem tudja róla.
Annyira ideges voltam, hogy a kertbe vezető ajtó előtt egy újabb pohár pezsgőt vettem a kezembe az üres poharat pedig a tálcára helyeztem. Azonban alighogy kiléptem a kertbe meg is dermedtem. Tyler... és már menekülni sem volt időm, amikor váratlanul megfordult.
- Öhm... Szia. - köszöntem kis mosollyal az arcomon, tekintve, hogy a legutóbbi találkozásunk ha lehet még több kérdést hagyott maga után, mint az bármelyikőnk is szerette volna.

Éppen csak sikerült kimenekülnöm, mivel az emberek tolongtak, mindenfelé tollak és flitterek csillogtak. Ez a giccsparádé kezdett megőrjíteni! Régen nem reagáltam erre így... talán az új kiélesedett érzékeim tették. Talán a közelgő telihold. Közelgő telihold...
Az égbolt már sötéten ásított fölöttünk. Felbámultam rá. Odafönt csillagok ezrei fénylettek - és a hold, minden problémám okozója!
Felszisszentem, s ekkor lépéseket hallottam meg a hátam mögül. Megpördültem - és elállt a lélegzetem!

Belépve a birtokra Carol Lockwood virágoskertje tárul azonnal a szemünk elé.