Női mosdó

Mi ez az egész? Ki a fene az a Klaus? Mi folyik itt?!
Mikor Katherine elengedte a nyakam fuldokolva kaptam levegő után. Akkor már elég idő eltelt ahhoz, hogy ne vegyek levegőt... oxigénhiányos agyamban pedig még mindig nem álltak össze a kérdések. Csak azt tudtam, hogy itt nem ölheti meg Katherine-t hiszen olyan, mint én! És ha vele bármi történik azt fogják hinni, hogy velem tette... vagy ha rájönnek, akkor lelepleződünk! Szentséges ég!

Klaus idejön. Tehát a dolgok megváltoznak... megint...
Erre nem volt tervem, de nem féltem különösebben. Akkor ezentúl Elenára kell vigyáznom. Legjobb barátnők leszünk, és minden lépését óvni fogom! Hogy mikor megérkezik Klaus nálam lehessen az aduász.
Tekintetem a nőre emeltem, majd elengedtem Elena nyakát.
- Ha Klaus idejön mégis miért éri meg neked ezt játszani, hm? Én csak egy valamit akarok, és az ellen te nem tehetsz semmit. Szóval... akár ki is nyithatnád az ajtót és cserébe megkapod a lányt. - böktem tekintetemmel Elena felé.

Érdeklődve felvontam szépen ívelt szemöldökömet, amikor Katerina arcát megláttam átsuhanni a félelmet, de ezt azonnal el is tüntette Igazán mesteri színész, de az ördög a részletekben van. Oldalra döntött fejjel vidám mosoly kúszott az ajkaimra.
- Majd személyesen veszi át az üdvözleted, ebben biztos lehetsz. - feleltem halkan kacagva, elvégre tudtam, hogy ezt mint jelent számára. Ha nem tud mivel tárgyalni, márpedig én kezeskedek róla, hogy ne tudjon, akkor halott lesz. Ezúttal végleg.
- Azonnal elengeded. - mondtam és mélyen a szemeibe néztem egyesen parancsoltam neki. Kellőképpen idős voltam hozzá, hogy ezt megtehessem, és ez ellen Katerina sem tehetett semmit.

Kirázott a hideg, mikor Katherine ujjait éreztem a nyakamon. Amikor mögém lépett az érzés csak erősödött. A tekintetemmel próbáltam jelezni Evangelinának, hogy ne törődjön velem, ölje meg amilyen gyorsan csak tudja... végre. De aztán elkezdtek olyan dolgokról beszélgetni, aminek én a felét se értettem - Katherine szorítása pedig erősödött...
Kezdett elfogyni a levegőm, a légcsövem nem bizonyult elégnek Katherine ujjai ellen. Csak a szememmel jelezhettem Evának, csak azzal bíztathattam, ha tudom... ha megérti... csak hadd menjek ki innen... hagyja elfutni, Stefan és Damon elintézik... de nem tudja, mit mondott nekem Katherine... meg fogja ölni Jennát! Eva!

Már épp nyeregben éreztem magam... de tényleg! Mikor Evangelina megszólalt, s bennem megállt az ütő. Éreztem, ahogy a félelem hulláma elönti az arcomat, de amilyen gyorsan csak tudtam, ismét odavarázsoltam szadista mosolyomat.
- Én is üdvözlöm Klaust. - feleltem, majd ujjaimat szorosabbra fontam Elena nyakán. Nem ölhetem meg - elméletileg. De majd lerendezem a dolgot Elijahval. Vele talán még lehet beszélni.
- Számoljunk vissza. Tik-tak... 3...2... még mindig nincs nyitva az ajtó, Evangelina... tik-tak... - számoltam kedélyesen.

A tekintetem ha lehet viharfelhővé sötétült, amikor Katerina Elena mögé lépett. Azonban Elena tekintetében volt egy előnyöm, tudtam, hogy nem ölné meg. Ha megöli azzal aláírja a halálos ítéletét, na nem mintha a múltban ezt nem tette volna már meg. De ezúttal nem lesz menekvés, apa jön, és búcsúzz el a napfénytől Kathy.
- Foglalt, menj a másik szárnyba! - kiáltottam az ajtón túlról kopogónak kellőképpen bántó hangon ahhoz, hogy ne hangozzon fel ismételten a kopogás. Úgy döntöttem, mivel az erdőbeli kis találkánkon, nem mutatkoztam be kellőképpen, talán most ideje lesz.
- Klaus üdvözletét küldi, tudod már nagyon hiányol téged. - tettem szomorúságot, de a szemeimben égő szadista tűzből még Elena is megtudta volna mondani, hogy Kathy nem lesz boldog az elhangzottaktól.

Ördögi mosoly kúszott az ajkaimra. Elena sok mindent örökölt tőlem, de a tehetségét azt nem igazán.
- Ne becsülj alá engem, Elena. - kezdtem gúnyosan, de ekkor egy fővel bővült a duónk. Evangelina. Ajj... miért nem tud leszállni rólam? Nagyon elegem van már belőle! Nincs sehol jobb dolga? Figyeltem, ahogy kattan a zár és az ajkaimra mosoly kúszott.
- Csak lassan. Tudod, milyen könnyű lenne most kitörni a nyakát? Csak egy roppanás... - kezdtem halkan, megigéző hangon, miközben Elena mögé kerültem és ujjaimmal végig simítottam a fent említett hófehér nyakon. Odakintről kopogtatás szűrődött be. Valaki nehezményezte, hogy bezárta az ajtót.
- Mi lesz? Tik-tak. - néztem várakozóan Evangelinára.

Még ellenkezni is elfelejtettem, olyan sebesen ragadott meg és aztán már csak a szavait hallottam. A vér megfagyott az ereimben. Tudtam, hogy arra számít, igent mondok a parancsára - hiszen mi mást tehetnék?! Kihasználja, hogy nekem fontos a családom. De mi más lenne az, ha nem Jenna?
Nem bírnám ki, ha bántaná.
- Jó... de ha te vagy én, akkor nem árthatsz senkinek! - néztem rá elszánt tűzzel a tekintetemben remélve, hogy megfogtam. Vagy megint túl jár az eszemen?
Ekkor valami égi erő küldhette Evát, mert az előbbiek szinte azonnal érvényüket vesztették, mikor belépett. A zár kattant... ez nem jó.

Sietősen közeledtem a női mosdó felé, de belépve nem igazán tetszett a látvány. Katerina kellőképpen erősen szorította Elena vállait mindössze ebből lehetett megmondani, hogy ki kicsoda valójában, na meg persze Katerina ball keze hála kedves kis köszönésemnek kissé furcsa szögben lógott.
- Nagyra értékelném ha elengednéd, különben fájni fog valamid. És nem csak a kezed. - jelentettem ki tiszta hangon, miközben magam mögött bezártam a női mosdó ajtaját. Nem volt szükségem közönségre és mára bőven elég volt a fogócskából.

Már egy ideje ott álltam, mikor nyílt az ajtó és belépett Elena. Vagyis igazából én, de e percben nagyon nehezen mondhatta volna meg bárki is, melyikünk kicsoda.
- Jaj, Katherine. - utánoztam gúnyosan a hanglejtését, majd mivel közeledő léptek zaját hallottam villám gyorsan cselekedtem. A lány vállát megragadtam és magam felé húztam, hogy csak néhány centi válasszon el minket.
- Ma este játszunk egy kicsit. Mostantól Te vagy Katherine Pierce, én pedig Te. és úgy vigyázz, ha nem teszed, amit mondok, akkor most azonnal elmegyek hozzátok, elkapom a drága jenna torkát és addig szorítom, míg csak bírom. ő hamarabb fel fogja adni. - vetettem rá egy gúnyos pillantást. Tekintetem a nyakában lógó vasfüves nyakláncra siklott. A zsarolás bármely manipulációnál jobb.

Mattel még sokáig beszélgettünk, és boldogan tapasztaltam, hogy újabban megint nincsenek kínos csöndek. Épp, mint régen. De aztán a dolog kezdett furcsává válni, mikor megkérdezte, hol van Stefan és Damon - én pedig úgy döntöttem, ideje menni.
- Nem tudom. Öhm... bocs, nem tudod, merre van a mosdó? - kérdeztem, majd miután az irányba bökött elindultam arrafelé. Cipősarkaim visszhangot vertek a folyosón és megkönnyebbülve csuktam be magam mögött a női mosdó ajtaját. Megfordultam - és farkasszemet néztem saját magammal.
- Katherine! - nyögtem meglepetten. fantasztikus...

A bál idejére elkülönítették a férfi- és női mosdókat, a kavarodás elkerülése végett.