Hate or Love?! - Tom & Gen

Egy újabb unalmas nap vette kezdedét Mysticc Falls városában. Ez még nálam is így volt, pedig nem vagyok unalmasnak mondható. Ugyanúgy keltem fel ma is, mint minden reggel, most is elvégeztem a reggeli rituálékat, csupán annyi különbséggel, hogy nem anyám társaságában. Ez nyomott is a hangulatomon rendesen. Orvosi konferencia New York-ban. Egyre sűrűsődnek, én pedig a 17 éves fejemmel már arra gondolok, anyám szeretőt tart. Ami valljuk be, nem lenne meglepő. A mosdózás után magamra kaptam egy normális szerkót, leloholtam a lépcsőn és elvettem apámtól egy pirítóst.
-Ma későn jövök apu, próba lesz a pompomlányokkal. - Nyomtam egy puszit az arcára, majd kivágtattam az ajtón, egészen a kocsimig. Azért valamiért jó, ha az ember szülei orvosok. A számavettem a pirítóst, a táskám magam mellé tettem és kikanyarodtam az útra. Felváltva énekeltem Lady Gaga-val és majszoltam a kaját, mígnem odaértem a sulihoz. Leparkoltam a szokásos helyemen, felvettem a táskám és kiszálltam a kocsiból. Már éppen csuktam volna be az ajtót, mikor észrevettem, hogy egy kocsi közeledik felém. Felpillantottam és Thomas Reynolds-al találtam szembe magam. Pontosabban a kocsijával. Ez a srác az agyamra megy. Az összes kis csitri odavan érte, Ő ezt természetesen kihasználja, utána pedig nem marad más, csak darabokra tört szívű lányok halma, akik egymáson segítenek azzal, hogy "Utálom Tommy Reynolsd-ot" pólóban nyomulnak a hét egy napján. Fújtatva csapom be a kocsiajtóm és nekidőlök az oldalának. Addig nem tágítok innen, még le nem üvöltöttem a tökéletesre belőtt haját. Ahogy ott várakoztam, míg nagykegyesen kiszállt a kocsijából, a haragom egyre erősödött és a kocsim hirtelen riasztani kezdett. Először is, majdnem szívrohamot kaptam, másodszor, remek, az erőmet izagán megtanulhatnám szabályozni. Ahogy ott babráltam a kulccsal, hogy elkussoljon az a fránya riasztó, ránéztem Tom-ra, aki már rég kiszállt a kocsiból és engem nézett. Mondanom sem kell, vigyorogva. Na ettől megint eldurrant az agyam és beszóltam neki.
-Mit vigyorogsz? Hiába nézel, ezt... - Mutattam magamra. - Sose kapod meg. Egyébként a szemedet ne felejtsd otthon legközelebb. Majdnem elütöttél. - Mondtam neki felháborodva.


Ezt viselem: katt
Ezt hallgattam, miközben írtam: Jessie J - Who you are

Ez a reggel is úgy indult számomra, mint általánosságban a többi. Miután jó 20 perces szenvedés után sikerült kimásznom az ágyból elvánszorogtam a fürdőbe és egy jó kis hideg zuhanynak hála hamarosan sikerült is magamhoz térnem. Ezt követően sietve magamra kaptam egy kényelmes farmert, meg egy fekete pólót egy fekete bőrdzsekivel, majd felkapva a táskámat és az éjjeli szekrényről a slusszkulcsokat levágtattam az emeletről. A faliórán láttam, hogy hamarosan minden kép indulnom kell, de már nem lesz időm beugrani az ajándékboltba. Fenébe... elviekben ha még jól emlékszem Gennynek hamarosan születésnapja lesz. Nem lenne rossz venni neki valamit, elvégre még is csak több, mint 17 éve a szomszédom... ráadásul apáék jóban vannak egymással.
Ezen gondolat menettel a fejemben szálltam be a kocsimba, majd indultam el az iskola felé. Útközben bekapcsoltam a rádiót is, amely elmondta a szokásos híreket, majd végre következett a zene. Még beugrottam a pékségbe reggeliért, majd ténylegesen ráfordultam a megfelelő útra, amelynek hála néhány percen belül már ténylegesen az iskola parkolójában voltam. Közben persze Gennynek sikerült elérnie valahogy, hogy az autója riasztója magától beinduljon. Kiszálltam s az enyém mellett megállva, vigyorogva figyeltem, ahogy minden igyekezetével azon van, hogy az autó riasztója végre elhallgasson.
- Nos, ahogy azt a szegény autót elnézem inkább nem is akarlak. - vicceltem meg, tekintve, hogy amíg velem volt elfoglalva az autója újra kezdte a hisztizést. Hát meg kell mondanom fogalmam sincs mi baja velem, amikor neki egyetlen szóval sem ártottam. Legfeljebb néha szó viccekkel illettem, de azért őt sem kellett félteni, mert kegyetlenül visszaválaszolt mindig.
- Hé hé, csak nyugalom angyalom. - mondtam neki, miközben táskámmal a vállamon odasétáltam mellé, mert azért bennem is van jó szándék. Megpróbálok segíteni neki, hogy az a kocsi elhallgasson mielőtt még az igazgató figyelmét is felkeltené.

Meg kell mondjam azóta, hogy gimnáziumba járunk Genny sokat változott. Régen is mindig szókimondó volt, de gyerekkorunkban valahogy engem kevésbé piszkált. Úgy értem, én is kaptam a fejemre tőle ha marhaságot mondtam vagy ahogy ő fogalmazott disznó módjára viselkedtem, de hát istenem, melyik srác nem az, abban a korban. Azóta sok minden megváltozott, köztük én is... és mindez azért, mert megöltem egy embert, aki még csak nem is ismertem és nem is volt szándékos.
Erre a gondolatra egy cseppet megráztam a fejemet. Nem akartam erre gondolni. Legszívesebben ha megtehettem volna, akkor kitöröltem volna azt a napot az emlékezetemből, de erre sajnálatos módon nem létezett megoldás. Köszönetnyilvánítására csak biccentettem egyet, jelezve, hogy részemről rendben van, majd egy halk sóhaj kíséretében fordultam az iskola felé, hogy kövessem Gennyt aki időközben szintén elindult befelé. Viszont alig léptem fel a járdára, már özönlöttek is ki az osztálytársaink. Meg sem kellett kérdeznem, mi történt, mert Genny megtette helyettem.
- Pazar. - vigyorodtam el, arra a lehetőségre, hogy nyertem két szabad órát. Még is csak sikerül majd elvánszorognom abba a boltba. Bár ha úgy vesszük lehet, hogy egy kicsit különlegesebb ajándékot kellene vennem neki, mint más lányoknak, elvégre ő azért közel sem olyan átlagos. Az persze más téma, hogy neki fogalma sincs róla, hogy tudom, ez viszont remek alkalom lenne, hogy a tudomására hozzam. Amikor felvetette a lehetőséget, hogy elmehetnénk a grillbe, vigyorogva fordultam feléje.
- Ez esetben a hintója előállt hölgyem. - nyitottam ki a kocsim ajtaját egy teátrális meghajlás kíséretében és vártam, hogy beszálljon. Persze nem maradtam meggörnyedve, mert azért nem fogom kiröhögtetni magamat. Egyébként pedig jobbnak láttam én vezetni, mert ha felbosszantom még képes és otthagy, aztán jöhetek vissza gyalog.