Szőkőkút Tér

Figyeltem, ahogy a borba kortyol és nagyon finoman elmosolyodtam. Nos, a szavai kicsit sem leptek meg, számítottam ilyen reakcióra. Mikor a pillantásunk találkozott ujjaim végigtáncoltak a homlokán, le az álláig. Épp úgy nézett ki, mint mikor az erdőben hevert, holtan - egy új élet kapujában toporogva...
- Most már tudjuk, én miért jöttem ide. De Te miért tértél vissza? - tettem fel a költői kérdést, eleresztve a megjegyzését a fülem mellett.
- Elenáért? Natalie miatt? Nem hiszem... - gúnyos mosoly futott át az ajkaimon, miközben ujjam megrajzolta az alsó ajkát.
- Miattam tértél vissza. És azért, hogy itt újra belém szerethess...

Felsóhajtottam, majd belekortyoltam a borba, és letettem magam mellé. –Katherine, ezt már egyszer végig játszottuk. Ha miattam vagy itt, el is mehetsz.- Néztem a szemébe, majd felsóhajtottam és ismét belekortyoltam a borba.

Stefan szűkszavú válaszát nem kommentáltam, mivel a pincér sikeres közbenjárása kézzel fogható volt. Az éjszaka jótékonyan elrejtette az ajkam rándulását mikor a szökőkút szélére ülve tovább kérdezősködött. Lassú, körülményes mozdulatokkal léptem elé, áthidalva a köztünk támadt távolságot.
- Nem mondtam volna még, miért jöttem? - néztem rá ártatlanul fél kezemmel megemelve az állát, hogy a szemébe nézhessek.
- Csak miattad vagyok itt, Stefan. - suttogtam.

-Megkaptam- Levettem a válláról a kezem, majd odasétáltam a szökőkút széléhez és leültem rá. –Mond csak Katherine, még is mit akarsz tőlem? Csak úgy mégis?- Kérdeztem rá, mert nem akartam túl sok időt vele tölteni. Mondjuk, annak érdekében, hogy ne csináljon galibát kellene, csak hát, nem vagy pesztrálós hangulatomban.

Már épp azon voltam, hogy magam indulok Stefan keresésére, mikor léptek zaját hallottam magam mögül. Nem fordultam meg, anélkül is tudtam, ki közeledik, s mikor érintését a vállamon éreztem ajkaimra mosoly kúszott.
- Szóval mégis megkaptad az üzenetemet... - jegyeztem meg, de nem fordultam felé. De ja vue-m támadt a helyzettől, és ezt élvezni akartam.

Sose fogom megérteni, hogy még is miért ugrok, amikor Katherine füttyent. Alig értem vissza, erre egy pincér közölte, hogy Elena vár. Na ebben nagyon kételkedtem. Megfogtam egy boros poharat, majd ráérősen kisétáltam a Szökőkúthoz. Amikor megláttam Katherine-t, szimplán csak mögé léptem, és rátettem a vállára a kezem.
-Mit akarsz?

Miért nem jön már? Lépteim visszhangot vertek, miközben a karjaimat bejáratva lépkedtem a szökőkút körül. A pincért arra utasítottam, küldje ide hozzám Stefant. Akkor mi történhetett? Valami közbejött volna?
Nem. Minden lépésre, ami nem tőlem származott összerezdültem. Stefannak meg kell érkeznie... vagy így, vagy úgy!

Ez a szökőkút a labirintussal szemben lévő kis fedett kör folyosó közepén látható, tökéletes ha valaki el akarna bújni a világ elől.