Bálterem

Caroline válaszára reményvesztetten sóhajtottam fel. Stefan elment... itt hagyott volna minket? Talán jobb is így, hiszen legalább nem futott össze Elijahval. Vagy talán azért távozott, mert ő még előttünk belebotlott? Ki tudja. Így azonban a probléma tovább mélyült, mivel azonnal felmerült a kérdés, hol van Stefan? Katherine-nel? Igen, ez is egy alternatíva, de bele sem merek gondolni, hogy igaz lehet...
Így inkább ismét visszakormányoztam magam a jelenbe egy arra úszó tálcára raktam a megüresedett poharamat - jobb ötletem nem lévén -, majd tekintetem Caroline arcára függesztettem. Ez egyre bonyolultabb.
- Majd elmondom. - feleltem lehalkítva a hangom, hogy Tyler ne hallja meg, ha nem muszáj. Ennél többet akkor és ott nem ígérhettem.
Mikor azonban meghallottam Caroline utolsó mondatát csak egy apró fejrázással adtam a tudtára, hogy a bajnak ezúttal semmi közvetlen köze nincs Damon általános viselkedéséhez. Azonban még koránt sem futottunk le minden kört és bármi megtörténhet - ami nem vet fel túl jó opciókat...

Elnézve Elenát, volt egy olyan érzésem, hogy egyáltalán nincs rendben, de tudtam, hogy most esélyem sincs arra, hogy elmondja még is mi folyik itt. Így csak egy bólintás kíséretében ráhagytam a dolgot.
- Nem rég ment el. Miért? - érdeklődtem és ezzel megszegtem a magamban gondoltakat, hiszen ha baj van akkor azt most egyértelműen elmondja. Bár az is lehet, hogy majd lerendezi egy nem fontos megszólalással és elmegy. Elnánál nem lehet tudni előre. Amikor azonban Tyler elkezdett mondata a levegőben maradt, már tudtam, hogy a törékeny idillünk talán odalett... egyszer és mindenkorra.
- Szia Alaric. - köszöntem inkább elfordulva Tylertől az érkező történelem tanárunknak, aki szabad idejében vámpírvadász. Én elhiszem, hogy mindenkinek kell valami hobbi, de pont ez...? Na mindegy, amíg engem nem akar megkarózni rendben vagyunk.
- Helyben vagyunk, mint mindig. - jegyeztem meg élesen, amikor előkerült Damon. Tudhattam volna előre, hiszen ha Elenának bármi nyomja a szívét, annak minid köze van ahhoz a marhához! Mérgesen fújtam, tekintve, hogy annak a majomnak megint sikerült tönkretennie nem csak Elena, de az én estémet is.

Tyler arca hirtelen megváltozott és valami, számomra ismeretlen, kifejezést öltött. Tessék? Ő nem tudja, hogy... nem, az lehetetlen! Caroline biztosan beszélt vele! Vagy... vagy tök felkészületlenül éri, hogy e pillanatban is vámpírok garmadával tartózkodik egy teremben?
Egek.
Egy kérdő-értetlen pillantást vetettem barátnőmre, ám ekkor hirtelen felbukkant Alaric és a suttogott szavait hallva nekem is lesz kit felvilágosítanom...
- Kérdezd Damont. - tanácsoltam bocsánatkérően, tekintve, hogy én az utóbbi percekben egyik sokkból a másikba estem és nem tudom, el tudnám-e mondani érthetően, fekete foltok nélkül.

A fal mellől láttam, hogy Elena visszatér a terembe, s ezért gyorsan elindultam feléjük, időközben felmarkolva egy újabb pohár pezsgőt. Nem tudtam, mi történt, de az utóbbi egy órában nagy volt itt a jövés-menés, és ez már csak azért is kíváncsivá tett, mert Stefan eltűnt, mint a kánfor... ahogy Katherine is.
- Sziasztok. Minden rendben? - kérdeztem megjátszott könnyedséggel, mikor odaértem a hármashoz. Gondterhelt arcokkal találkoztam. Remek.
- Mi történt? - kérdeztem Elenától suttogva, s közben megpillantottam a nyitott erkélyajtón át Damont, a barátnőjét és... és valaki mást is,a kit még eddig nem pillantottam meg. Ki lehet ez a férfi?

Pontosan azt éreztem, amit Caroline szavakba öntött. Valami nincs rendben. Anyámat még mindig nem találtam a tömegben, így tekintetem inkább a zavart Elenára függesztettem... majd követtem a pillantását... és megláttam azt a sötét alakot az erkélyen!
Kirázott a hideg. Olyan elképesztően erős energia sugárzott belőle, amit még az én tapasztalatlan érzékeim is könnyűszerrel észrevettek. Vámpír. Nem is akármilyen... de... Caroline azt mondta, Ő itt az egyetlen!
- Ő egy... - kezdtem Caroline és Elena közt járatva a pillantásom, figyelmen kívül hagyva a barna hajú lány kérdését. Ezt valaki most azonnal magyarázza el!

Caroline kérdésére egy gyors pillantást vetettem az erkélyre, a hátam mögé ahol még mindig ott állt Damon, Eva és Elijah is. Elképesztő. Ez a férfi itt fog kotlani míg a tervét véghez nem viszi?
Bele sem merek gondolni, mi lesz, ha Alaric belebotlik. Vagy Jenna. Vagy az öcsém. Vagy akárki, hiszen Ő mégis egy ősvámpír, jelentsen ez bármit is!
Hirtelen elhatározástól vezérelve egy arra ténfergő pincér tálcájához kaptam, és levettem arról egy pohár aranyszínű folyadékot, majd bele sem gondolva lehúztam a tartalmát. Marta a torkom. Bekönnyezett a szemem. Remek. Mi a fenére nyúltam rá?!
- Jól... jól. Nem láttátok Stefant? - kérdeztem sűrűn pislogva, s fel sem tűnt, hogy Caroline és Tyler mennyire közel állnak egymáshoz. Miről maradtam le?

Mosolyogva sétáltam vissza a bálterembe Tylerrel az oldalamon. Jó érzés, volt, hogy vére rend volt bennem, és hogy ő itt volt mellettem. Egészen biztos voltam benne, hogy nélküle sokkalta nehezebb lett volna. De innentől talán a dolgok végre egy jobb irányt vesznek.
- Csak a feszültséget érzem, de azt erősen. - mondtam neki, de ahogy körbenéztem a bálteremben sehol sem láttam nyomát nagy fokú nyugtalanságnak. Mindenki a lehető legjobban érezte magát idebent. Ám, ahogy éppen hátrafordultam, az erkély felé, Elena botlott belém.
- Szia, hogy vagy? - érdeklődtem tőle mosolyogva, ám ez a mosoly hamar lelohadt, amikor mögötte éles szemeimmel kitekintve az erkélyre felfedeztem Demont, Evát és még valakit, aki szintén csak és kizárólag vámpír lehetett. Nem tetszett ez az összhatás... bajt éreztem.

Miután visszatértünk Caroline-nal valami furcsa vibrálás csapta meg belső szenzoraimat. Mintha... a levegő... rosszat sejtek.
Az embertömeg nem ritkult, még fiatal az éjszaka. Éjfél sincs. Körbepillantottam, hátha meglátom anyámat valahol, de ez az álarcosok tömegében nem volt egyszerű. Végül feladtam és ismét Caroline felé fordultam, aki még ebben a zsúfolt teremben is úgy ragyogott, mint a Hold a hűvösen sima éjszakai égen.
A Hold...
- Nincs olyan érzésed, hogy valami nincs rendben? - kérdeztem felvont szemöldökkel, némileg idegesen pásztázva a báltermet.

Engedtem, hogy magával húzzon ki a teraszra, majd az utolsó mondaton keztdem el rágódni.
-Ez nem olyan amit elefelejtek mondani Eva! Ha azt nem mondod el, hogy mittudomén aszobád kék azt megértem, mert nagyon lényegtelen, de az , hogy valaki nemsokára szőrös lesz vámpírfogakkal, és rám fog vadászni.. ez nagyon nem jó!- Kezdek komolyan nagyon kiakadni, mindjárt fofgom magam és lelépek.
-Benyöghettél volna valami oylasmit, két élvezet közben, hogy Damon az apám vámpír, de vérfarkas lesz belőle!- Ráztam meg a fejem, majd morcosan Elijah felé fordultam.
-És most cseréljük vissza a partnereink... sóhajtottam.

// Damon kiment a Teraszra //

- Mással voltam elfoglalva. - villantottam rá kellőképpen komisz mosolyt, elvégre ő sem nagyon kérdezgetett, hogy mi a helyzet a családommal, van-e bátyám, húgom, nővérem, öcsém, esetleg egy kiskutyám. Hiszen mit sem számítottak ezek a dolgok, mert vámpírként mindent hátra kellett hagynom, ahogy azt ő is megtette az öccsét leszámítva.
- Egyetértek, csatlakozzunk Elijah-hoz a teraszra. - mondtam , majd belé karoltam és el is indultam a teraszra vezető üvegajtó felén, amelyen túl már tisztán láttam keresztapám és Elena körvonalait. Megbíztam a keresztapámban, sokkalta jobban, mint az apámban, hiszen ha megnézzük Alijah inkább volt mentorom, mint Klaus.
- Pedig létezik. - feleltem tömören, fogcsikorgatva. Nem volt ínyemre a téma tekintve, hogy magam is azzá válok, ha apám megöli Elenát, meg a kis barátnőit. Boszorkánya már van, Katerina elintézte, hogy feláldozható vámpírja és vérfarkasa is legyen, és nála van a Holdkő is. Nem szép kilátások.
Ahogy kiléptem a teraszra, azonnal Elena mellé sétáltam, s levéve arcomról a maszkot, nyugtatólag a vállára tettem a kezemet.

//Eva-- > Terasz//

Amikor megválaszolta a kérdésemet valami fájdalmasan feljajdult bennem. Mára már elég volt egyszer a saját halálomról hallani, miért nem gondolja ezt a világ összes természetfeletti lénye ugyanígy?! A térdem kissé megrogyott és őszintén örültem, hogy elijah vállába kapaszkodhatok. Nem, nem volt számomra idegen a Halál, jól ismertem... de ez most... miért?
Csak ez jutott eszembe. Aztán mikor hozzám hajolt és az alkuról suttogott már arra sem vettem a fáradtságot, hogy ráfigyeljek. Tekintetemmel ismerős, baráti arcot kerestem a tömegben, aki kimenthet innen, hazavihet és ágyba dughat anélkül, hogy erre kelljen gondolnom.
Nem találtam.
Nem szóltam semmit, nem volt kedvem ellenkezni, így csöndben, engedelmesen, kissé tompán indultam el vele a teraszra.
Odakint a hűvös, esti levegő lehűtötte az arcomat,s ez jól esett. Csak itt döbbentem rá, mennyire megizzasztottak az elmúlt néhány óra eseményei... vagy csak néhány perc lett volna?

// Elena Gilbert terasz //

-Ja magadról alig mondtál valamit..- Húztam el a számat. Szinta lig tudok róla valamit, oké a találkozásunk alkalmaikor általában nem beszélgettünk, mert a szánk kellőképpen el volt foglalva, de akkor is! Azért annyit mondhatott volna, két nyögés között, hogy a családom él! Elvégre ő is tudja, hogy az öcsém él, az apámat ő nyírta ki...
-Tessék?? Egy vámpír aki vérfarkas?? - Megint többen felénk néztek, én pedig mindenkit mérges pillantással díjaztam.
-Menyünk valahova ahol kevesebben vannak.. - Néztem körbe, a kezemben a pezsgős pohárral.
-Ez lehetetlen Eva.. az a világ végét jelentené, ha tényleg létezne egy ilyen.. hibrid.. se vámpírok se vérfarkasok! - Tártam szét a akarom.

Ráemeltem tekintetem, miközben pusztán az akaratomtól néhány árnyalatnyival sötétebb lett a teremben. Néhányan körbe is pislogtak, hátha a biztosíték rossz. Nos, téves.
- Azt jelenti, hogy meg kell halnod. -feleltem könnyedén, majd a lányhoz hajoltam és suttogóra fogtam a hangom.
- De nem feltétlenül... alkut ajánlok. - suttogtam a fülébe, miközben leheletem keveredett a parfümje és a vére illatával, majd az erkély ajtó felé pillantottam.
- Ezt jobb lenne, ha egy nyugodtabb helyen beszélnénk meg. - tanácsoltam, majd szó nélkül az ajtó felé vezettem. Nem tudtam, miként fog reagálni, de abban biztos voltam, hogy nem juthat Klaus kezei közé.

// Elijah terasz //

A szavait hallva, hogy én csak Elena életét kockáztatom kellőképpen kihozott a sodromból, s szemeim villámokat szórtak, de ezt nem tettem szóvá. Fogalma sem lehetett róla, hogy miről beszél, hiszen nincs tudomása a tényekről. Szóval higgadtnak kell maradnom.
- Azt sem mondtam, hogy az apám is él, bár ha nem élne, most problémáink sem lennének. - jelentettem ki kissé mérgesen, és feszülten ettől a helyzettől. Damon a barátom volt és azt akartam, hogy boldog legyen, és láthatólag Elena mellett az volt. Katerina mindenképpen meghal, de Elenának nem kell, neki élnie kellene még hiszen annyira fiatal.
- Csönd, te barom. - sziszegtem, mert már régen álltunk a táncparkett közepén, de neki a magas C-jével sikerült elérnie, hogy mindenki minket bámuljon. Nem tiltakoztam tehát, amikor félrevont magával az ablakok közelébe, bár ahogy körülnéztem, már sehol sem láttam Elenát és keresztapámat sem, mindazon által megbíztam Elijahban.
- Figyelj, az átkot tulajdonképpen... az átok megakadályozza, hogy egy bizonyos vámpír, akinek az anyja vérfarkas volt, képes legyen használni a vérfarkas erejét. Amíg él az átok, ő nem válhat hibriddé. Meg akarja törni és ehhez Elena vérére van szüksége, mert Elena egyik ősének a vérét felhasználva átkozták meg. Katerina keresztül húzta Klaus terveit és Klaus mérges. Nagyon mérges. - közöltem a végét immáron leplezetlen félelemmel a hangomban. Majd egy fejbiccentéssel az erkély felé néztem. Talán jobb lenne kimenni innen a levegőre.

-Az egyetlen akinek az életét kockáztatod az Elena.. Figyelj Eva.. ez az Elijah nem néz ki valami barátságosnak, és őszintén ma nincs nagy kedvem Superman-t is játszani! Elég egy nap egy valaki, és mivel ma már voltam hős... Sosem mondtad, hogy a keresztapád még él!- Gondolkoztam el, miközben már teljesen megálltam, már egy apró mozdulatot sem tettem annak érdekében, hogy úgy tegyek mint aki táncol. Szemtől-szemben, a táncparkett közepén, milyen szuper! Elfordítottam a fejem mikor a szemembe nézett. Még csak az kéne nekem, hogy megigézzen!
-Mi van az átokkal?? - Emeltem meg a hangom, mire többen is felénk néztek.
Megfogtam Eva könyökét és elkezdtem kifelé húzni a tömegből, a parkett szélén álló asztalokhoz.
-Ez egyre bonyolultabb! Mindent mondj el!- Suttogtam és beledobtam egy szem epret a pezsgőmbe.

Ez egyre furcsábbnak tűnt, hiszen én még erről sosem hallottam. Pedig azt hittem, Damon és Stefan mellett jól megedződtem. Hát, azt hiszem, tévedtem. milyen átok? Petrova-hasonmás? De hát én Katherine Pierce hasonmása vagyok, akit mostanában Katerinának hívnak, de... ez így nem áll össze!
Odáig még felfogtam, hogy én vagyok valakinek a hasonmása, viszont azt senki nem kívánhatja, hogy ennyivel megelégedjek. Így tovább kérdeztem.
- A hasonmás... vére? Ez mit jelent? - kérdeztem tétován, bár a választ szinte már sejtettem.

Kíváncsi. Ez jó és épp kapóra jön. Gondos, letisztult mozdulatokkal sodortam őt minél távolabb a keresztleányomtól és jelenlegi partnerétől.
Elena felszólítására egy apró, jeges mosoly tűnt föl a szám sarkában, majd azonnal köddé is foszlott, mikor megszólaltam.
- A Nap és Hold átkát egy holdkőbe zárták és a Petrova-hasonmás vére oldja fel. Aki esetünkben Te vagy. - mondtam csevegve, mintha ugyan nem tudnám, hogy éppen a halálát vázoltam fel.

Tánc közben véletlenül kilengtem az egyensúlyomból, mikor megválaszolta a kérdésemet. A vérem? A bátyjához? Mi a fene ez az egész?!
- Tessék? - pislogtam rá értetlenül, majd mikor újra kérdezett nemlegesen megráztam a fejem. Már nem láttam Damont és Evát a tömegben.
- Mondja tovább. - kértem gyanakvó arccal.

Elena. Hát persze. Világos, mint a nap. Más esetben érdekelne, miképp is sikerült Katerina Petrovának a történelemkönyvek tudta nélkül fenntartani a vérvonalat, de e percben ez másodlagos kérdésnek tűnt amögött,a mit Elena feltett. Ajkam megrántva néztem le rá, miközben tökéletes ritmusérzékkel igyekeztem kivonni a tánctér közepéről.
- Egészen pontosan azt, hogy a véred ne kerüljön a bátyám tulajdonába. - mondtam unottan, rezignáltan.
- Ismered a Nap és a Hold átkát?

Nem igazán tetszett a tánc gondolata, és csakis Eva lelkivilága miatt mentem bele. Közben olykor vágyakozó pillantást vetettem rájuk - elképzelhetetlenül visszavágytam Damon karjai közé...
Csak akkor eszméltem, mikor hirtelen Elijah forró, halálillatú leheletét éreztem a nyakamban és ismételten kirázott a hideg. De a név amit suttogott... nem érintett teljesen váratlanul. Ma a mosdóban Evangelina végig így hívta Katherine-t. Akkor túl zavart voltam ahhoz, hogy felfigyeljek erre. Most már feltűnt.
- Elena vagyok. - nyomatékosítottam követve a lépéseit, s közben nem bírtam nem észrevenni, hogy egyre távolabb sodródunk a többiektől.
- Mit akar tőlem? - kérdeztem halkan, kertelés nélkül. Azt hiszem, nagyon vakmerő dolog volt...

Miközben a hasonmást vezetni kezdtem fél füllel elkaptam Evangelina és Damon beszélgetését. Mi tagadás, ez elég érdekes, de a velem táncoló lány e percben jobban érdekelt és úgy döntöttem, teszek egy próbát.
- Igazán elbűvölő vagy ma este... Katerina. - az utolsó szót már a fülébe suttogtam,s ezzel olyan közel kerültem a nyakához, hogy szinte a számban éreztem a nyaki ütőerének pulzálását.
Ami csak egyet jelentett. Ő egy emberi hasonmás. Ami még érdekesebbé teszi a dolgokat!
Ügyelve rá, hogy ne vegye észre kicsatoltam a nyakláncát és a zsebemben süllyesztettem.

- Valahogy sejtettem. - feleltem mély sóhaj kíséretében, miközben a tekintetem Elena arcára vándorolt. Az elején amikor megláttam, azt hittem Katerina, de ő nem volt halott. Tehát apa kutatása, miszerint azzal a ribanccal kihalt a Petrova vérvonal téves nyomra vezette, de ebből talán most előnyt kovácsolhatunk. Ha Elijah mellém áll, akkor apa megkapja Katerinát, és vége van ennek az egész évszázados hajszának valami olyan után,a mit csak ő akar. És amint én sosem akartam.
- A keresztapám, tudod a szívélyesség nálunk családi vonás. Gyakorlatban is a barátod vagyok Damon, ha nem így lenne, akkor nem tenném kockára az életemet azzal, amit most tettem. - néztem egészen mélyen a szemeibe, mert tudatnom kellett vele, hogy ez nem vicc. Egyetlen apró hiba és mindennek vége, ez a város nem éli túl apám haragját, ahogy mi sem. Vagy legalább is ők nem, nekem pedig egy örökkévalóságig elég lecke lesz, hogy nem lehetnek barátaim.
- A Nap és a Hold átka, Vámpírok és Vérfarkasok? Rémlik valami? - kérdeztem végül megelégelve ezt a huzavonát, hiszen tudtam, addig úgy sem lesz nyugalom. Mindazon által lehet ha végeztünk a tánccal ezt már négyesben kellene megbeszélnünk valami olyan helyen, ahol kevesebben nyüzsögnek.

-Az még elég finom véleménykifejezés volt Evangelina!- Ráztam meg a fejem. Ez nem az az alkalom lenne, amikor meg kéne beszélnünk ezeket a dolgokat, de más alkalom nem nagyon lesz, mert vagy én nem fogok akarni túl esni ezen a beszélgetésen vagy ő. Vagy lehet, hogy nekem lesz fonots -mentsd meg a várost- dolgom, vagy neki lesz valami életbevágóan fontos, halaszthatatlan dolga.. Örödgi egy kör..
-Mégis ki ez a.. Elijah?? Mert nem úgy néz ki mint egy kedves, barátságos vámpír. És ha valami baja esik Elenának, én nem tudom mit csinálok Eva, de hogy nem lesz jó az biztos! Tudod, hogy most a barátságunk kockáztatod, ilyen hülyeségekkel?? Ki akarod nyírni Katherinet a mosdóban! Még is, hogy gondoltad ezt?? MIntha nem ismernéd őt! Fellángolás!! Én is legszívesebben egy karóval a szívében látnám, de nem vagyok olyan őrült, hogy egy bál kellős közepén akarom megtenni, ami tele van a tanács tagjaival, akiknél falövedékes golyó van! Légy észnél Eva!- Daráltam mindezt el egy szuszra. Ezt most el kellett mondanom, muszáj volt.
-De most fogjuk megbeszélni Eva! Nem tök mindegy hogy hol vagyunk? Elméletilg barátok vagyunk!- Álttam meg a lépés közben.

- Tökéletesen kifejezted a véleményedet a mosdóban is. - közöltem egyszerűen Damonnal, majd a keze a derekamra simult, és már táncoltunk is. Olyanok voltunk ebben a pillanatban, mint bármely más táncoló pár ebben a teremben, de mi nem voltunk mások.
- Elenának, be kell bizonyítania, hogy ő nem Katerina. Ha nem tud kedves lennie Elijahval, te meghalsz, Elenából, és a szöszi barátnőjéből áldozati bárány lesz, engem pedig az örökké valóságig kínozni fog a drága jó apám. Katerina pedig elsétál, mint aki jól végezte dolgát. - közöltem egyszerűen Damonnal, ám már pusztán ezen gondolatokra is ideges lettem és a szemem megrebbent. Nem akartam kivívni magam ellen a sorsot, de... ahogy megismertem Elenát, rájöttem, hogy nem is lehetne másabb, mint Katerina. Neki pedig élnie kell, és nem halnia.
- Összefoglalva, meg kell beszélnünk néhány dolgot, de nem most, és nem itt. - közöltem végül sóhajtva, immáron a kék szemekbe nézve, hogy lássa, ez nem vicc, vagy valami megtévesztés. Nem akarom végignézni ahogy meghal... pedig ahogy most áll a helyzet, ez lesz majd az én büntetésem.

Inkább csendben álltam, és gyilkos szemekt meresztettem Eva felé. Egy Elijah nevű vámpírral kell Elenának táncolni. Komolyan, tök jól éreztem magamat, és...
Kissé nehezen engedtem el Elena kezét, de végülis elemgedtem, és Eva mellé léptem.
-Ugye tudod, hogy nincs kedvem táncolni veled??- Meresztettem rá ellenséges szemeket, de nem akartam felvonni a figyelmet magunkra, ezért megfogtam a derekát, és el lépkedtem a táncparkett közepén. Semmi nagy tánc, csak jobbra-balra..
-Nem tudom Eva, hogy mi célod van, de igazán jól éreztem magam Elenával, nem hiányzott a közbelépésed! Mondhattad volna azt, hogy táncolnál velem!- Néztem rá gonoszan mosolyogva. Kicsit feszült a helyzet közöttünk. Az események változtatnak rajtunk, és a környezetünkön..