Salvatore Ház - Damon & Evangelina

Miután megérkeztem Mystic Fallsba egy elhagyatott hátba telepedtem le a város szélén, de miután felbukkant Lamia a házproblémáim is megoldódtak. Ez persze még közel sem jelentette azt, hogy minden gondunk ilyen könnyen meg fog majd oldódni. Miután beköltöztem Lamiához elhatároztam, hogy felújítom régi ismeretségemet Damonnal. Miután elváltak útjaink hallottam róla ezt azt természetesen és őszintén szólva megdöbbentett, hogy ennyi hosszú év elteltével még mindig azt az átkozott némbert keresi. A rövid együtt töltött idő alatt természetesen számomra is nyilvánvalóvá vált, hogy Damon fülig szerelmes Katherinbe. Őszintén szólva képtelen voltam megérteni annak a manipulatív nőnek az értékrendjét és a célját. Stefan Salvatorét akarta... akkor miért Damon? Miért vele kezdett ki először? Miért hagyta hogy a két testvér versengjen a kegyeiért, amikor valójában sosem volt verseny? Ha azt hitte, hogy ők megmenthetik Klaustól vagy valami hasonló, hát akkor hatalmasat tévedett... Klaus már tud róla. Tud a terveiről és már azt is kitalálta, mit tervez vele. Hát remélem szegény szerencsétlen Katherina Petrova már elkészítette a végrendeletét, mert a halál Angyala szerény személyemben már megérkezett.
Érdeklődve sétáltam végig a városon, egyenesen a Salvatore birtok felé véve az utamat. Még sosem jártam itt, de egy készséges lányka, akit az egyik félreeső utcácskában kaptam el, nagyon készségesen útbaigazított merre találom a birtokot. Persze ehhez szükség volt némi rábeszélésre szemkontaktus útján, de hát istenem, én így intézem a dolgaimat és eddig mindig tökéletes volt ez a módszer. Egyébként sem csapoltam meg, tehát nem is emlékszik, hogy egyáltalán találkoztunk. Így a tökéletes.
Belépve a Salvatora birtokra, azonnal az ajtóhoz suhantam. nem láttam értelmét a szokásos emberi tempóval közlekedni, elvégre tudtam, hogy itt nem láthat meg senki. Legalább is senki olyan aki emberi és esetleg szívszélütést kapna a gyorsaságomtól. Ebben a városban meglátásom szerint négy fajta ember él. Egy akik semmit sem tudnak, kettő akik tudnak és gyilkolnak minket, három akik tudnak és mellettünk állnak, a negyedik kategória pedig az előhalott közösség, amelyet a Salvatore testvérek is erősítenek. Nem fáradt sem a kopogással, sem azzal, hogy beinvitáljanak, elvégre mivel a házban enm lakik élő könnyedén beléphettem. Ezt persze ki is használtam és csak a nappalin közepére érve álltam meg.
- Kop-kop, na ki van itt? - tett fel a kérdést fennhangon, amelyből sütött a csupa életerő és a vidámság. Remélem Damon itthon van, nem szeretnék az öccsével egy csetepatét. Kár lenne ezért a rusztikusan berendezett szép nappaliért.

Mystic Falls. Már akkor is tele volt vámpírokkal amikor a város megalakult, de most mintha turista szezon lenne, úgy jönnek. Hát kezdjük a kriptavámpírokkal akiket én titokba sírlakóknak, vagy vérzabáló aszalt szilvának nevezem őket. Igen most mi mást mondjak? Netalán rettegjek tőlük? Nem vagyok én nyúl, mert még megenne Stefan.. Na jó ezt az agyalágyultságot félretéve meg kell próbálnom komolynak lennem, ami most igazán nehezemre megy, tekintve, hogy most vedeltem be, szó szerint, egy üveg whiskeyt, és szerintem ez rendesen a fejembe szállt.
Magamból kiindulva és, hogy most épp a zene üvölt a házba, rajtam a fekete ing teljesen kigombolva van, a szobámban mintha bomba robbant volna, tuti, hogy be vagyok rúgva. Ha most megjelenne itt valaki, biztosan oltári nagy bolondnak nézne, tekintve, hogy itt táncolok a szoba közepén, a zene maximumon szól, én pedig az előadóval éneklek alkoholtól rekedt hangon, pedig nincs rossz hangom. Sőt egészen jónak mondanám, de ezt én nem tudom megítélni..
Külömben nem is tudom, hogy mért ittam, mi vezetett hozzá. Oké mindennap iszom egy maximum két pohárkával, de nem szoktam ennyit, nem is értem magamat, hogy mi vezetett egészen ideáig, hogy most full részegre ittam magam. Talán tele vagyok gondokkal.. Caroline meg, hogy Mystic Fallst ellepték a vérzabáló túristák akik valószínűleg Elenára vadásznak.. Aztán ott van Jeremy aki mindig magán akciót indít, és mindig húzhatom ki én a gödörből! És hát mi lenne a legjobb dolog a felejtésre mint a pia?
Na jó elég ezekből a gondterhelt gondolatokból! Most bulizni fogok, és egy egyszemélyes bulit tartok majd!
Hirtelen olyan érzésem támadt mintha nem lennék egyedül a birtokon, de ezt a gondolatot hamar elhesegettem. Ki lenne itt?? Remélem azért nem valami ősellenségem, mert ha igen akkor ő sokkal hamarabb le tud majd győzni mint én őt ilyen állapotban. Na ezért nem gondolkozok én előre, inkább cselekszem, mert ha most azon gondolkoznék, hogy miképp fogom megölni, akkor az eszembe jutna, hogy valószínűleg én fogom itt kettőnk közül az életem veszteni.. Milyen jó, hogy nem félek ettől!
Hallottam az ajtó csukódását. Na jó most már totálisan biztos vagyok benne, hogy van itt valaki, de még nincs ok a pánikra.
Ez akkor tudatosult bennem a legjobban amikor meghallottam a hangját az illetőnek. Evangelina volt az.. Egy nagyon régi, de igazán jó ismerősöm, aki benézett hozzám. Nem félek attól, hogy megöl.. Ő???? Kötve hiszem azt! Valószínüleg ő benne lenne a buliban amit most tartok. A zenét nem vettem halkabbra, magamhoz vettem egy üveg whiskeyt, ami meglepő módon még tele volt, és elindultam a nappali felé, a kedvenc dalom hangosan énekelve..
- I’m bringing sexy back
Them other boys don’t know how to act
I think you're special, what's behind your back?
So turn around and I'll pick up the slack.
- Lassan ki is értem hozzá, és villantottam egy eszméletlennek szánt mosolyt. Na nem tudom mennyire sikerült majd kiderül..

Nos azt le kell szögeznem, hogy csak a süket vámpírok nem hallják még mérföldekre is az innen üvöltő zenét, de sosem zavartattam magam az efféle apróságok miatt, mert tudtam, hogy Damon fülei túlzottan jók ahhoz, hogy ne hallja meg a hangomat, akármerre is tartózkodjon a házban. Ennek ellenére azonban fogalmam sem volt milyen Damon öccse Stefan, azt leszámítva, hogy nem él emberi véren, hanem állatin már évek óta. Ezért ugyan bolondnak tartottam de tiszteltem is, hogy kibírja, bár ha egyszer eluralkodik rajta az évek során elnyomott vérszomja nem fogom irigyelni ennek a kisvárosnak a lakosságát. Bár a Tanács nyilván rövid úton megpróbálná majd kivonni a fogalomból, de egy vérre éhes vámpírt nem könnyű megfékezni... előbb pusztulna ki a város teljes népessége, mielőtt sikerülne nekik megfékezni, akármilyen vámpír is lenne a tomboló. Bár ez esetben annál rosszabb, minél idősebb az illető.
Ahogy ott álltam a nappaliban és egyre jobban füleltem, mintha a bömbölő zene alól még Damon rekedtes énekhangját is hallani véltem volna. Ennek a lehetősége vidám mosolyt csalt az ajkaimra. Nem sokaknak adatott meg a lehetőség, hogy őszintén mosolyogni lássanak, de Damon ezek közé a nagyon kevés emberek közé tartozott, bár erről fogalma sem volt. Mindig is jól elrejtettem az érzéseimet a felszín alá, és mindenki csak azt látta, amit én akartam, hogy lássanak. Ez pedig így volt számomra a tökéletes, elvégre gyerekként, pontosan azért jöttek rá, hogy boszorkány vagyok, mert őszinte volt minden szavam és cselekedetem. Ha már akkor is képes lettem volna szemrebbenés nélkül hazudozni és elrejteni az érzéseimet, akkor fele annyi bajba nem keveredtem volna, mint egyébként. Bár akkor kétségtelenül Klaussal sem találkoztam volna soha. És ebből kifolyólag Damonnal sem... a sors furcsa fintora.
Mosolyom vigyorrá szélesedett amikor megpillantottam lejönni a lépcsősoron egy üveg Whiskyvel a kezében kigombolt fekete inggel, a fentről bömbölő zene szövegét énekelve alkoholtól mámoros hangon. Bár arról, hogy már a szervezetében is kellő mennyiségű alkohol van nem csak az arckifejezése, hanem a mozgása is rettenetesen árulkodott. Ahogy lassan odaért szinte egészen elém, egy ellenállhatatlan mosolyt villantott rám amelyet rögvest viszonoztam is.
- Ha nem bánod kiszolgálom magamat. - pillantottam rá szempilla rezegtetve, majd elvettem a kezéből a szépen faragott üveget és meghúztam. Éreztem, hogy egy kis alkohol lecsorog a szám szélén, majd végig a nyakamon és eltűnik a ruhám dekoltázsa alatt. Miután végeztem az üveget egyszerűen letettem a tőlünk nem messze lévő bárpultként funkcionáló szekrényre. Legalább is erre következtettem, mivel számos másik félig még tele üveg sorakozott rajta.
- Hát részegen kell üdvözölni egy rég nem látott ismerőst? - búgtam a odahajolva a füléhez, miközben két kezemmel az ingébe kapaszkodtam. Mosolyogó szemekkel pillantottam fel rá, mert hiába volt rajtam magas sarkú csizma Damon még így is egy fél fejjel magasabb volt nálam.

Attól, hogy be vagyok rúgva, még igazán jól hallok, így nem csoda, hogy meghallottam, hogy Ő közeledik. Na de ne gondoljon senki, hogy Harry Potter világából lépett ki Voldemort és jött el hű hívéhez, nem- nem ő jött, hanem egy igazán kedves ismerősöm, Evangelina. Még az üvöltő zenén keresztül is meghallottam, ütemes lépteit, ami majdnem a zenével egyszerre dobbant a földön. Jó a hallásom, nem tehetek, róla és az ő lépteit bármikor fel ismerném, jellegzetes dobbanással, dobban. Nem is lassan lépked, de nem is gyorsan, olyan mintha nem is tudom a szív verne. Megtévesztő, de aki már sokszor hallotta annak talán megnyugtató. Nekem is az, tudom, hogy nem fogok unatkozni…
Az ajtó, nyitódott és csukódott, belépett a házba. Én az italtól mámorosan, és a zene adta ritmus és boldogságtól bepörögve, kisé dülöngélve, és hangosan énekelve haladtam felé. Szeretek énekelni, és bár nem páratlan az ének hangom, és nem hasonlít Justin Timberlakeéhoz, én teljesen meg vagyok magammal elégedve.
Magamban jól hátba veregettem magam, hogy sikerült úgy eljutnom Evahoz, hogy nem törtem ki a korlátot, se a nyakamat. Még nem vagyok annyira részeg, vagyis legalább azt hiszem.. De remélem azért, nem üldözöm el az ének hangommal, bár ezt kötve hiszem. Ennyitől nem menekülne el, és már hallotta is a hangom. Úgy átlagosan jól tudok énekelni, de a pia betesz, így nem olyan jó a hangzása, de én meg vagyok elégedve magammal. Jól nézek ki, jó a hangom, jól táncolok, el lehet csábulni tőlem, igazán remek nem??
Leérve megpillantottam Őt. A nappali közepén állt, és sugárzott belőle a nem is tudom mi, talán a viszontlátás öröme? Felettébb nagy öröm szaladt rajtam végig, amikor megpillantottam tündöklő fekete haját. Legalább nem egyedül fogok bulizni. Tudom, hogy benne lesz a mókába és egy kettes partyt majd lenyomunk, utána pedig reményeim szerint az ágyamban kötünk ki. Hány százalék van rá? Megadom magamnak a 75 százalékot, hogy mért csak ennyit? Azért mert nem vagyok benne biztos, hogy jó kedvében van, mert ha nem, akkor nem jön össze a dolog, de remélem, hogy boldog ő is.
És bolodg kedvében van, mosolyog. Ez- az! Végre egy nő aki ismer teljesen. Az én arcomra is mosoly csúszott, rá nézve. Nem kellett csalódnom benne, nagyon szexisen és talán kihívóan állt ott rám várva. Csak ketten. Stefan elmenekült itthonról, Elenához.
-Szolgáld csak ki magad, nem haragszom meg érte!- Csúszotta kezem egyből derekára amikor elég közel kerültem hozzá. Engedtem, hogy a kezemből kivegye az alkohollal félig tele üveget, miközben őt tanulmányoztam. A testét, mert már olyan rég láttam, hogy kell emlékeztető!
-Hát a rég nem látott ismerősnek, teljesen józanul kell jönnie az üdvözlő partyjára?- Suttogtam a fülébe piától rekedten. A kezem a combjára siklott, amikor felnézett rám. Már nem énekeltem, de szemeim hol az ajkára, hol a szemére pillantott.

Nem voltam egy égimeszelő, de szerencsémre kimondottan alacsony sem, legalábbis ha nem tekintjük nagyon alacsonynak azt a 165 centimétert, amellyel szerény személyem rendelkezik. Bár hogy őszinték legyünk sosem zavart a magasságom, elvégre inkább legyek egy kissé alacsony termetű, mint egy 175-180 centi méter magas égimeszelő, kiéheztetett szupermodell. Elvégre azon, hogy nem nőttem kellőképpen magasra, néhány emelt sarkú cipellő könnyedén segít, de azokon a létrákon isten sem, már ha létezik.
Vidáman pillogtam fel Damon arcába, s ahogy a tiszta kék szemeibe néztem rá kellett jönnöm, hogy bizony az alkohol már kellőképpen elhomályosította őt, de még nem teljesen. Ennek kifejezetten örültem, mert bár beszélgetős estét terveztem, úgy látom abból nem sok lesz. Persze ezt nem igazán fogom bánni, mert Damon Salvatore mellett az ember sosem unatkozik, ezt már megtanultam. Nem mintha nekem külön ötletgazdához kellene fordulnom hogyha esetlegesen unatkoznék. Ezért voltunk mi ketten annyira hasonlók.
Még a mai napig is élénken él az emlékezetemben az első találkozásunk valamikor 1883-ban. Damon nem sokkal előtte lépett át a halhatatlan létbe, még nem ismerte teljesen az erőviszonyokat és a szabályokat. És ha jobban meggondoltam ennek örülnöm kellene, mert ennek hála botlottunk egymásba, annak a kisvárosnak a sötét utcácskáján, azon a "végzetes" estén. Az már persze merőben más kérdés, hogy kezdetben inkább egy neveletlen kölyköt láttam benne, mint a férfit. De hát mindenki hibázhat, hiszen vámpírként még annyira fiatal volt.
- Hm.. jó évjárat. - mosolyogtam, miután beleittam az üvegbe, s megéreztem, hogy a keze automatikusan a derekamra siklott. A zene váltott egy másik, de szintén jól táncolható számra, így lassan ringatni kezdtem a csípőmet, egy kezemet a magasba emelve, kissé megmozgatva azt is.Mivel ismertem a számot ajkaimmal hangtalanul formáltam a dallamra írt szöveget, de közben egy percre sem szakítottam el a tekintetemet Damonétól. Szerettem a tiszta kék szemeit, mert amikor beléjük tekintettem, mindig őszinték voltak, és ebből tudtam, hogy kiváltságos személy vagyok.
- Mondasz valamit, de ezen könnyebben segíthetünk, mintha téged akarnánk kijózanítani. - jegyeztem meg kihívó tekintettel, bárt tudtam, hogy kellőképpen jól bírom az alkoholt ahhoz, hogy ne egykönnyen lehessen leitatni. Persze az már más kérdés, hogy neki hagyom magam. Éreztem, ahogy a keze a rövid szoknyámnak köszönhetően, hamarosan a derekamról a combomra siklott, de nem zavart. Két kezemmel, néhány pillanat múlva lesimítottam válláról az ingét, majd kissé lábujjhegyre állva, megérintettem ajkaimmal az övét, de még nem csókoltam meg.

Belenéztem a még józanul csillogó sötétbarna szemekbe, még az alkohol parányi fénye nem csillogott sötétbarna íriszében. Még, mert ha rajtam múlik akkor az alkoholtól bedőlve esünk egymásnak és az ágy rejtelmében sok dolgot csinálunk majd.. Tudjátok Damon Salvatore sok mindenre képes, főleg ha épp nagyon-nagyon be vagyok indulva.. és jelen pillanatban, igen totálisan be vagyok indulva, főleg, hogy Evanák nem az-az erősége, hogy bundába öltözzön.. Amúgy azt sem értem, hogy hozzám mért ruhában jön.. Jöhetne mondjuk Éva kosztümben, bár le merném fogadni, hogy mindenki nyál csorgatva bámulna utána, és egészen biztos, hogy elmebetegnek nézzék, de tőlem aztán jöhetne úgy, mert végül is egészen biztos, hogy ha nálam vagy velem van, kevés ruhára van mindkettőknek szüksége!
És a jelen pillanati állás szerint, én itt vagyok bepiálva és beindulva, ő is itt van, józanul és valami keveset takaró ruhában.. Vajon ez alatta cseppnyi ruha alatt van valami??
Oké ezt a perverz gondolkodást félre kéne raknom nem? Most akármiről elmélkedem, ezer százalék, hogy köze lesz hozzá Evának és azon, hogy vajon mi van rajta??
Tisztán emlékszem, hogy milyen fehérnemű volt rajta az első alkalommal amikor úgy voltunk együtt. Fekete csipkés, keveset takaró! Istenem még arra is emlékszem, hogy milyen sorrendbe vettem le róla…
Vajon most is ilyesmi ruha van rajta?? Megnézhetném..
-Nálam minidig csak jó évjáratúak vannak!- Köszörültem meg a torkom, hogy próbáljam elnyomni az ital által okozott rekedt hangszínt, és, hogy ne halljon ki a részeg hangszín, bár ez nem sikerült annyira, hiszen a nyelvem még így is elég lassan forgott, tehát ez így is olyan mint egy berúgott fószer. Annyira mázli, hogy nem zavarja ez az egész!
A zene változott, mire ő táncolni kezdett. Kezem a csípőjére szorítottam, és a zene és az ő által diktállt ritmusra kezdtem el én is mozogni. A zene átjárt és az ital is dolgozott bennem, így megfogtam a kezét, ami magasba volt emelve, és megpörgettem majd hátradöntöttem. Kezem a lapockái közt tartotta testét, a szemem a nyakán tartottam, a szám pedig már a dekoltázsát csókolta.
-Igen, igazad van.. - Suttogtam miután felálltam és felhúztam őt is magammal. Egyfolytában a nyakát vizslattam, és engedtem, hogy le vegye rólam az ingemet. Az én kezem a szoknyája cipzárján ügyködött, és percek múlva már a földön volt a szoknya.
Ahogy éreztem, hogy ajkai az enyémekhez érnek, hirtelen sokkal fontosabbnak éreztem, hogy közelebb érezzem magamhoz. Közelebb rántottam és megcsókoltam. Már nem is halottam a zenét, csak őt éreztem mindenhol…

Szerettem incselkedni minden férfival és ez alól pont Damon Salvatore sem volt kivétel, bár tény és való, hogy minden másban kiváltságokat élvezett. Őt tartottam ebben a kegyetlen világban a tényleges barátomnak, akivel még is vannak titkain egymás előtt és ez lényegében rendben is van. Legalább is bizonyos fokig, mert ha valami olyasmit titkolna el előlem, hogy éppen meg akarnak ölni, azért kimondottan morcos lennék. Na de hát istenem természetesen a mai világban ki nem lenne az?
- Hm... hát eddig csak a kocsmai árukról tudunk jó bizonyítványt kiállítani. - jegyeztem mosolyogva utalva rá, hogy ne felejtse el, most járok először a Salvatore házban, na meg persze Mystic Fallsban is. Azonban a hangjától végig bizsergett az egész testem, és éreztem azt a kellemes tompultságot, amit általában az italtól szoktam. A hiba a képletben, hogy még csak mindössze egyetlen kortyot ittam, ami nekem édes kevés, de emiatt nem aggódtam, nem hinném, hogy egy úriember hagyna szomjazni egy hölgyet.
Sok vámpír nem szeret huzamosabb ideig a fajtársai közvetlen közelében tartózkodni, mondván sosem tudhatja az ember mikor árulja el őket az említett bajtársnak nevezett élőholt. Engem ez a veszély nem fenyeget, elvégre a társaság amelyhez tartozom nem lát bennem fenyegetést, legalább is gondosan ügyeltem rá, hogy ez így legyen. Így nem kell attól tartanom, hogy esetleg egy nap karóval a szívemben ébredek, azonban Damon létezése folyamán már kellőképpen sokaknak keresztbe tett. Mert bár nem voltam a közelében azért a hírek mindenhova elérnek. De hát istenem, ha neki ez a furcsa hobbi kell, nekem mindegy.
- Váo. - mosolyodtam el kacéran, amikor magasba emelt kezemet elkapta, s megpörgetve, egy pillanattal később, szinte majdnem teljesen vízszintesben találtam magamat. Szemeimet lassan hunytam le, amikor megéreztem ajkait szinte már a két mellem között. Egy biztos, nem húzza el a dolgokat, hacsak én nem alakítom úgy, hogy húznia kelljen. De most komolyan én tényleg beszélgetni akartam vele, de hát ha ő ennyire beindult, mit tehetnék. A beszélgetés ráér majd az ágyban, józanul... inkább csak józanabbul.
A következő pillanatban megéreztem, amint a szűk szoknyám felmondja a szolgálatot, majd némi segítséggel a földön landol. Nem zavart túlságosan, ám mielőtt kiléphettem volna belőle hogy ne zavarjon, Damon magához rántott és úgy csókolt meg, mint soha azelőtt. A csókjai mindig is kellemes bizsergést ébresztettek bennem, de most mintha egy villám csapott volna belém, csókja égette az ajkaimat.
- Talán valahol máshol kellene folytatnunk... ha jól emlékszem van egy kissé prűd öcséd is. - suttogtam kacérkodó pillantást vetve rá, miközben kezemmel finoman végigsimítottam a mellkasán, le egészen a nadrágja övéig. Majd ajkaimmal bejártam a vonalat a nyakától indulva fel egészen a füle mögötti érzékeny kis részig. Majd teljesen lendületből, szoknyámat otthagyva az emeleti lépcső első fokánál termettem kihívó pillantásokat vetve rá, amihez nem kellett szavak; ha elkapsz, megkapsz.