Park melletti kávézó, Brittany & Rosemary

A park mellett volt egy kávézó. Imádtam oda járni. Szinte már a második otthonom volt. Sokat voltam ott kávézni, de délutánonként ott is dolgozom. Csak úgy unalomból vállaltam ott állást tulajdonképp. Ma sem volt más hogy! A reggel felkeltem, felöltöztem és elindultam dolgozni. Mivel hétvége van, ezért délelőtti műszakos vagyok. Még mielőtt elkezdődne a munkaidőm még előtte szoktam inni egy kávét. A csokis-vaníliás kávé a kedvencem dupla habbal. Még néha suli előtt is be szoktam jönni, hogy egy kicsit feldobjam a napomat egy jó meleg kávéval. Nyáron inkább a jeges kávévak szimpatizálok. Mikor a kávézóhoz értem, és megittam a kávémat, be is álltam a pult mögé dolgozni. Viszonylag gyorsan telt ez a pár óra. Mikor megint az órára néztem, már csak fél óra volt a munkaidőmből. Heidi, aki velem volt egy műszakban, megkért, hogy vigyek ki egy kávét az egyik asztalhoz. Ő megcsinálta a rendelést így csak nekem ki kellett vinnem. Az 5-ös asztalhoz mentem, de mikor leraktam a kávét az asztalra, véletlenül kiöntöttem. Gyorsan elnézést kértem, és feltöröltem az asztalról a kiömlött kávét. Nem nagyon történt idáig ilyen már kissé fáradt is voltam, így nem nagyon tudtam koncentrálni. Visszamentem, hogy vigyek egy újat, de Heidi azt mondta, hogy inkább hagyjam, mára elég volt a munkából, mehetek haza. Hálásan megköszöntem neki. Csináltam magamnak egy kávét, átöltöztem, és leültem az egyik asztalhoz. Jó mélyen felsóhajtottam, és ittam pár kortyot a kávémból. Figyeltem, ahogy nem messze innen a parkban sétálgatnak az emberek. Rám is férne sétálnom egyet, de most inkább nincs kedvem, mert hulla fáradt vagyok.

//Elég rossz lett, bocsánat, nem szeretek kezdeni! :/ //

Élmény dús napom volt ma. Azt hiszem, ennél jobban nem is kezdődhetne egy nap. Csak, a mihez tartás végett, a képességem kiakasztott. Az egész szobám vízben úszott. Hogy-hogy a francba, azt nem tudom, de sietnem kellett, mielőtt észreveszik…Nagy nehezen és erős koncentrálás segítségével sikerült eltüntetnem a vizet…Nos, amint készlettem, elszaladtam tusolni, közben találkoztam apuval is. Adtam egy Jó reggelt puszit az arcára, és szaladtam tovább. Meggyes testápolóval kentem be magam, és szaladtam át a szobámba felöltözni. Felvettem, egy farmert, ami eléggé rám tapadt. Hozzá egy kissé lenge, mégis testhez simuló pólót, persze a farmerhez illőt. Mivel a farmer sötét kék volt, így a póló fehér lett. Leültem a fésülködő asztalomhoz, kifésültem a hajam, és az egyik oldalt kissé felcsatoltam. Nem mintha kellett volna…Elvégre kalapot veszek majd fel…De a miheztartás végett és így kalap alatt is jobban fog állni. Felvettem a nyakláncom, és szolidan kisminkeltem magam. Mobilom a zsebembe dugtam, a táskámba peledobáltam a fontosabb cuccokat, és lesétáltam. A lépcső felénél eszembe jutott, hogy a kalapom ottmaradt, így azért visszaszaladtam, majd lementem a konyhába, ahol apa, már a reggelit készítette. Csokis palacsinta, juharszirupos palacsinta. A kedvencem. A narancsléről leszokhatna…De nem baj. Így szeretem. Gyorsan megreggeliztem, elmentem még fogat mosni, majd felhúztam a bokacsizmám, és már mentem is el. Persze, apa egyből rám szólt, hogy mondjam meg hova megyek. Így beszámoltam neki, hogy nem tudom még, de ha baj van hívom. Adtam neki egy puszit, felvettem a fehér kalapom, és már mentem is el.
Átsétáltam az erdőn, majd megláttam az egyik kedvenc kávézóm. Egy csokis cappucchino, most nagyon jól esne. Ebben a nagy elgondolásomban, majdnem hasra estem. De szerencsémre, és a nagy szerencsémnek hála, elkaptak. Megköszöntem, majd besétáltam, a kávézóba. Elég sokan vannak bent. Nincs is szabad asztal. Odamentem a pulthoz rendeltem, egy csokis cappucchine-ot, majd körbenéztem. Odasétáltam az egyik asztalhoz, ahol az egyik kedvenc pultosom ült, Brittany. Nem hiszem, hogy felismer…DE remélem nem zavarom meg azzal, hogy ha leülök mellé. Amikor odaértem, rámosolyogtam.
-Mond csak leülhetek hozzád? Márha nem vársz senkit….És persze nem zavarlak meg-Krédeztem mosolyogva. Nem akarom zavarni. Tényleg nem.