Mystic Grill - Brittany & Daniel

A mai napom mondhatni kész káosz. Nem elég, hogy anyám összeveszett velem ma telefonon, de még ma sikeresen véletlenül hozzávágtam a kezemet a falnak, aminek az lett az eredménye, hogy kaptam rá egy szép kis kötést. Ne kérdezze meg senki, hogy hogyan csináltam, mert arra csak az lenne a válaszom, hogy nem tudom. Mert én tényleg nem tudom. Szem forgatva felsóhajtottam, és a bekötött kezemre néztem. Nem akarok hisztizni, de igen is fáj, és már vagy jó pár fájdalom csillapítót bevettem, de semmit nem használ. Nem hiszem, el, hogy lehetek ilyen szerencsétlen. Még akkor is tudok kárt tenni magamban, ha nem is szándékosan csinálom. Tudtam, hogy ügyetlen vagyok, de hogy ennyire? Azt mondta az orvos, hogy pihentessem, magyarul maradjak otthon, és semmi olyat ne csináljak amivel jobban megerőltethetném a kezem. De persze nem fogom azt csinálni amit ő mond, ezért én csak azért is elmegyek egy kicsit sétálni.

Felkeltem a kanapéról, és szekrényemhez léptem, hogy keressek magamnak valami ruhát, vagy csak valami annak tűnőt. Végül nem vittem túlzásba, kivettem a szekrényből egy farmert, és egy felsőt, és felvettem. Ehhez még vettem fel egy fekete tornacipőt. A tükörhöz léptem, és megpróbáltam valami tűrhető külsőt varázsolni. Végül kibontottam hajamat, feltettem egy egyszerű sminket, és már mentem is.

Mivel viszonylag közel volt hozzánk a Grill így ezért odamentem. Egy lassú sétával is, úgy 10 perc múlva odaértem. Bementem, és leültem az egyik asztalhoz. Kértem magamnak egy pohár whisky-t de azért még kértem egy pohár vizet is. Pontosan tudják, hogy elmúltam 18 ezért nem kérték el az igazolványomat. Mikor megkaptam a whisky-t meg is ittam. Elhatároztam, hogy most csak ennyi volt mára az alkohol bevitelre gondolva. És amúgy se szoktam inni. Max. egy héten egyszer, és hát a héten akkor ez az utolsó ivászatom. Ez az egy pohár whisky sem hatott rám igazából. Jól bírom a piát. Ittam a vizemből pár kortyot, majd hátradőltem a széken, és a még ép kezemmel beletúrtam hosszú szőke hajamba, miközben kicsit körülnéztem a Grill-be. Ma igen csak sokan voltak...

Unalmas nap, egy unalmas kisvárosban. Oké nem olyan kicsi, de könyörgöm. Valami kis életnek lennie kell. Minimum elvártam egy gyilkosságot, egy bankrablást, bármit. De itt, itt csak pór van semmi más. Már-már kezdem azt hinni marhára nem jó helyre jöttem. Csak pech mivel a fiúknak ezt a címet adtam meg, és mivel imádnak nézelődni egyszer erre tévednek, és múltkor is lelett szedve a fejem, mert mertem előttük elköltözni. Na nem mintha az Én jelenlétemen nélkül nem tudnának bulizni. Nem erről szó sincs. Inkább arról, hogy pesztrára szorulnak. Azért nem közöttük olyan, aki egyidős velem szóval nem értem mi a gondjuk de jó. Ahogy ők akarjak.

Marhára lassan teltek a percek Én meg kezdtem begolyózni, ami lássuk be, nem épp vámpíros jelenség. Így tehát, felvettem egy laza fekete farmert, egy fehér pólóval, majd a tornacipő, ami szintén fekete volt. És már kész is voltam. A hajam úgy hagytam ahogy van jó az ha szét áll. Így se úgy se lenne normális és ez még tűrhető. Végigsétáltam a városon, közben akadt pár beszélgető társam. Persze csak az ellenkező nemből. De Ők igen is akartak velem beszélni- bár azt se tudják ki vagyok, de nem baj. Amint rájuk untam, faképnél hagyva őket tovább mentem. Unatkozom! És ez megmásíthatatlan tény. Na ez van. Besétáltam Grillbe és már is megtaláltam ki mellé fogok letelepedni. Rendeltem egy pohár whiskey-t, majd leültem a szőke tünemény mellé.

-Remélem nem bánod, hogy csatlakozok.- Néztem rá szépen mosolyogva, majd kezet nyújtottam. –Daniel Hayes, és benned kit tisztelhetek?- Kérdeztem mosolyogva. Nem csak azért ültem le, mert unatkoztam ohh nem, máshol nem volt hely. Illetve lett volna, de nem akartam egyedül inni. Csak az ökör iszik magában, a vámpírok nem. Így tehát Én társaságot kerestem magamnak.