Erkély

Na álljon meg a menet! Kezdtünk olyan irányba elúszni, amikor az én szavam már egyáltalán nem ért semmit. Eddig sem számított sokat, de egy bizonyos ponton túl már tülszoknyában is táncolhatnék, akkor sem vennének észre...
Elijah szavaira megdermedtem.
- Kell lennie módnak,a mivel kikerülhetjük a "járulékos veszteséget"... én bármire képes vagyok, hogy ne essen bántódása a szeretteimnek. - néztem rá nagyon komolyan.
- Egy emberi élet sem veszhet kárba azért, mert Katherine a múltban elkövetett valamit, ami még mindig nem tudom, mi volt. - a mondat második felénél Evangelinára néztem. Neki tudnia kell.

Miközben azok heves szóváltásba merítkeztek én egyre csak Elenán járattam a tekintetem. Zavarba ejtően tökéletes hasonmása Katerina Petrovának, ahogy a kedves Charlotte-nak is. Klausnak pontosan őrá van szüksége... de úgy érzem, erre nem lesz alkalma. A bátyám és köztem lakozó ősi ellentétet már nem lehet úgymond házon belül elintézni.
Damon Salvatore szavainál csatlakoztam be a beszélgetésbe, figyelmen kívül hagyva Elena kérdéseit.
- Az természetes egy ilyen ügyben. Járulékos veszteség, de a diszkréció mindenen felül áll. - jelentettem be ellentmondást nem tűrő higgadtsággal, tekintetem a másik férfi íriszébe fúrva.

-Nem azért de remélem tudja, hogy nem csak az ajtón tudunk távozni!- Dőltem kicsit ki a korláton, miután halottam a zár lágy kattanását.
-Nagyon nem gyere be, ha valaki megmondja mit csináljak!- Ráncoltam a szemöldököm, és végigmértem Elijah-ot. Valahogy annyira nem szimpatikus nekem, talán egy karóval a szívében, nagyon is szeretném látni..
-Mért kell Katherinázni, Katherinet? És ugye tudod, hogy ez nem fog olyan könnyen menni.. mint ahogy gondolod Eva.. páran biztosan lesznek akik életüket vesztik.. halottak is! Tuti, hogy valaki karóval a szívében fogja majd végezni..- Néztem egyenesen Eva szmében, jelezve, hiába utáljuk úgy Katherinet, én akarok vele kezdeni valamit, amúgy is tartozik nekem! Nem fogom engedni, hogy annyi év amit az életemből vesztettem miatta, csak úgy elússzon, mikor most itt a lehetőség, hogy kérjek tőle valamit. És már tudom is, hogy mi lesz az..

Ez az egész olyan, mint egy rossz álom, amiben senki nem figyel rám. Mindenki csak meg akar menteni, mikor még azt sem tudom, mi elől kell. Ez a Klaus valóban olyan erős vámpír lenne, vagy csak én ugrottam át az eligazítós apróbetűs részt?
Tanácstalanul pislogtam Damonra. Csak én vagyok ennyire lemaradva? Mikor Eva megszólalt végleg elfelejtettem mindent. Katerina így, Katerina úgy... arra nem gondol, hogy Katerina nem véletlenül élt túl évszázadokat, ergo igen jól ért a csaláshoz és a meneküléshez. Nem tudják, mire vállalkoznak. Ráadásul ha ez az erős vámpír idejön nagyobb baj is lehet. Damon, Stefan, Jenna, Jeremy, Caroline, Bonnie, Alaric... izmos a legbensőbb szeretteim listája. És egyiküket sem hagyhatom az élvonalba állni egy ilyen veszélyes helyzetben.
Mikor Eva hozzám intézte a szavait megráztam a fejem.
- Ez nem számít, hiszen most - ha jól értettem - mind veszélyben vagyunk. Ki ez a Klaus, és miért ilyen erős? - néztem kérdőn hol Evára, hol az Elijah nevű férfire. Erre mindenképp választ akartam kapni - hiszen mindenki szabályosan retteg tőle.
- És miért kell neki Katherine?

- A szobám igazából a naplementét idézi. - feleltem őszintén, hiszen az volt életünk első olyan pillanata amely mellőzte a szexet és csak a beszélgetésre alapult. Egy naplemente vizslatása valami olyan helyen, amire már nem is emlékszem csak arra, hogy ott voltunk és beszélgettünk. Talán akkor kezdtünk igazán barátként tekinteni a másikra, de ez már összemosódott érzés.
- Figyelj megtanultam, hogy ha kiadom magam, akkor meghalok. - jelentettem ki, mert most már komolyan el kellett döntenie, hogy mit akar. Vagy is, hogy most már nem volt abban a helyzetben, hogy dönthessen, mert most már nem csak Elena élete volt a tét, hanem az enyém és Elijah-é is. Amint kiléptem az erkélyre Damonnal, érzékeltem,a hogy a ajtó kulcsra záródik keresztapám akaratának hála.
- Elkapom Katerinát és elviszem Klaushoz, ezzel ő megkapja, amit akar és sosem jön többet Mystic Falls közelébe, hiszen mindenki úgy tudja Katerina az utolsó Petrova hasonmás. - jelentettem ki, mindazon által tökéletesen tisztában voltam vele, hogy ez Damonnak egyáltalán nem fog tetszeni. De ezzel most egyáltalán nem tudtam foglalkozni, mert az ő életét is megakartam menteni.
- Megfoglak védeni Elena, de itt már nincsenek alternatívák. - mondtam őszintén a szemeibe nézve, ám a mondat második felénél már Damon égszínkék szemeit figyeltem. Tudtam, éreztem, hogy még mindig kötődik hozzá, még ha nem is akarja elárulni, előlem nem tudja eltitkolni.

Mikor már mind kint álltunk és az ajtó becsukódott mögöttünk azt szemem egy villanásával kulcsra is zártam. Addig nem mennek el innen míg én azt nem mondom, hogy vége a megbeszélésünknek.
Damon szavaira felvontam a szemöldököm, de sokat sejtető pillantással elengedtem a hasonmást, hogy a pulzusuk ismét a céltartomány alá süllyedhessen. Áh, ezek a halandók...
- Nos, azt hiszem, Evangelina kedves, ideje, hogy vázold a helyzetünket. - fordultam udvarias biccentéssel a keresztlányom felé, miközben a korlátnak dőltem és úgy vártam, mi történik.

Az erkélyről remek kilátás nyílik a Lockwood birtok minden zugára.