Bálterem

Kicsit késésben voltam és nem sokat segített, hogy anya minden áron látni akart a ruhámban, de végül csak nem tudtam meglógni előle. Az elismerő pillantás azonban amivel végigmért, az jó érzéssel töltött el, ám a Mattnek nagyon fogsz tetszeni című mondata már nem töltött el semmi jóval. Amint lehetett beültem az autóba és elindultam a Lockwood birtokra. Ott az egyik felvett alkalmazott leparkolta az autómat én pedig a meghívómat felmutatva, maszkommal az arcomon beléptem a bálterembe.
- Jó estét. - köszöntem, bár kicsit úgy éreztem magamat, mint hamupipőke ebben a hatalmas fehér ruhában, amely első látásra megtetszett, amikor megláttam.

Hogy Jenna miért jön később az számomra rejtély, Elenától mégsem tagadhattam meg a fuvart. Ez az egész cirkusz idegen az alapvető természetemtől, de Carol Lockwood szerint nem árt a felügyelet... ugyan! Mintha nem is álarcosbálon, hanem iskolai bulin lennénk.
Elena eltűnt a balfenéken, pontosabban a bálterem irányában, én pedig jobbat nem tudva követtem, átvágva az embertömegen. Az álarcom kirívóan egyszerűnek hatott a sok szín, flitter és miegymás közt. Nem kellett sokáig ismerősök után kutatnom, hamarosan megpillantottam Stefant egy ismeretlen, fekete hajú nővel az ablaknál. Ezt egy kicsit furcsálltam, mivel azt hittem, Elena és ő együtt vannak - de én sem tudhatok mindent, nem?
Így jobb híján megálltam a fal mellett, mint egy jó gyertyatartó és figyeltem a tolongó párokat.

Ahogy meghallottam az ismerősen csengő hangot, azonnal a bejárat felé fordítottam tekintetemet, ahol megpillantottam belépni... Elenát. Damon nélkül. Hát ez remek, öngyilkos jelölt vagyok táblát, ne tegyünk ennek a lánynak a nyakába. Az ég áldjon meg minket.
- Kellemes estét - intettem oda a most érkezőknek és reméltem Elena veszi az adást és csatlakozik hozzánk.

Alaric kedves volt, hogy elhozott, miután az én kocsim csütörtököt mondott. Ami azt illeti a ruhámtól elég nehezen fértünk el, de megpróbálta viccesen felfogni a dolgot, ezt pedig értékeltem. A felvigyázó szerepe nyilván nem volt teljesen új neki, de sajnáltam, amiért Jenna talán nem is jön el. Az Ő helyében én másképp döntöttem volna.
A fogadó bizottság előtt felmutattam a meghívót és az arcom elé biggyesztettem az álarcot. Na, most vagy soha.
- Jó napot, Mrs. Lockwood. - üdvözölte a háziasszonyt, mikor belébotlottam a bálterem felé. Odabent mindenütt álarcos, báliruhás emberek tolongtak. És mindenkinek volt partnere. A felismerés, miszerint mennyire hiányzik Damon csak ekkor vágott gyomorszájon, de mivel jobbat nem tehettem hát lekaptam egy pezsgőspoharat az egyik tálcáról és neki álltam elvegyülni. Nem láttam ismerős arcot.

Sose voltam hajlandó elmenni a bálokra. Nem hogy az iskolaira nem mentem el, de még erre a jeles alkalomra sem. Apa hiába kérlelt, jobb szerettem otthon maradni, pihenni és kellemesen; hasznosan eltölteni az időmet!De most kivételesen elmegyek. És nem csak Sam miatt. Apa teljesen belelkesedett, három napig próbáltatta velem a ruhákat, már Én untam, de nem, Ő hajthatatlan volt, amíg olyat nem találunk, ami nekem is tetszik. Hát meg is lett az eredménye. Olyat találtunk, ami tetszik is és még alkalomhoz illő. A maszk pedig Velencéből van. Még anya hozta, egyszer. Hát igen.
Felvettem a ruhámat, és a cipőt. Így nem is lenne baj, ha csak ülnöm kellene. Kész szerencse, hogy betörtem már. Különben megint fájna a lábam, azt pedig nem akarom. Besütöttem a hajam, olyan apró kis loknisra. Annyira felakartam venni a kalapom. Olyan jó lett volna. De nem tudtam. Így hát…pechesen maradtam. Feltűztem két tincset hátra, majd beigazítottam és ráfújtam egy egész üveg hajlakkot. Amikor is készen voltam, szépen lesétáltam. Apa boldogan mosolygott rám, és már indultunk is.
Leparkolt, én pedig nagy nehezen kiszálltam a kocsiból. Körbe néztem és mivel még nem láttam Samy-t, szóltam apának, hogy menjen csak előre, Én meg kint megvárom a drága kislányt. Így tehát, megálltam a hát lépcsője előtt, majd nézelődtem, hátha meglátom Samy-t.

- Ugyan kérlek, nem vagyok kicsinyes. - kacsintottam rá az álarcom mögül, elvégre tudtam, hogy Damon nem szűziesség mintapéldánya, ahogy én magam sem. Kit tudja hány nővel hozta össze az élet, ahogy a saját hódításaimat sem tartom számon, őt leszámítva. De ő több, mint hódítás, ő barát.
- Nos ez jó hír, legalább Elena nem egyedül jön. - mosolyodtam el, hiszen így könnyebb dolgom van megkülönböztetni Katerinától, mert attól a némbertől az is kitelik, hogy egyforma ruhát húzzanak, és úgy állítson ide. Nem szeretnék a rossz alanynak maradandó sérüléseket okozni, amennyiben esélyem nyílik rá.
- Igen valóban. Ez igazán kedves. - kacagtam fel halkan, majd ismét belekortyoltam a poharamba. Ez érdekes, eddig egyedül Damon volt aki bókolt nekem, tehát még is csak testvérek.

-Nem te voltál az első, akit úgy láttam. Hidd el, ez szokványos, így nem nagyon jegyzem már meg az olyan arcokat. Ne vedd sértésnek- Néztem rá, majd ismét beleittam a poharamba. Nem nagyon jegyzem meg, Damon szeretőinek a nevét. Nem tartom fontosnak, hisz többnyire alkalmi nőcskéket szokott hazahozni. Bár nem értem mit eszik bennük. De ám legyen.
Nem mintha Eva olyannak tűnne, de hát kitudja. Nem látok bele az előéletébe, nem is akarod. Mindegy is. Az viszont kezd kicsit jobban aggasztani, hogy Elena még sehol. Katherine meg aztán…Inkább bele sem merek gondolni.
-Elena ha jól tudom Damonnel jön, Natalia pedig elutazott, így egyedül jöttem.- Feleltem, majd kiittam a pohár tartalmát. Megnyugodtam, hogy az emberek kezdtek beszállingózni.
-Neked ugye ez az első ilyen bálod?- Néztem rá, majd végig mértem.- Egyébként, csinos vagy!- A nők szokása a hiúság, és ha nem dícséed meg őket, lesz nagy bajod belőle! Ezt már megtanultam…

- Ez esetben talán kicsit mélyebb benyomást kellett volna tennem rád már elsőre. - mondtam neki kissé kacér hangnemben, amikor elárulta valójában csak tippelte a nevemet. Pedig az ember azt hinné, hogy amikor hazaér és a lakásában egy idegen nőt talál félmeztelenül a bátyjával annak megjegyzi a nevét. Na sebaj, sokáig élünk lesznek még kalandjaink.
- Egészségedre. - viszonoztam, s a körülöttünk lévő teret a pohár koccanásának halk egészen kellemes hangja töltötte be.
- És te hogy hogy egyedül érkeztél? - tettem fel az engem leginkább érdeklő kérdést elvégre ahol Stefan ott hamarosan Katerina is lesz, ha nem csalnak a megérzéseim.

-Konkrétan nem emlékeztem. Tippeltem. Kicsit sok név van a fejemben. De örülök, hogy eltaláltam.- Feleltem mosolyogva. Ami az igazat megvallja, tényleg csak tipp volt a neve, de jó, hogy bevált. Csak legközelebb megjegyzem az arcot is, aki a névhez párosul. Nem hiába, az idő fölöttem is elszáll, hiába nem látszik rajtam.
-Egészségére!- Koccintottam meg a poharainkat, amikor a kezébe került az üveg. Bár nem nagyon kedvelem Damon drágalátos barátait, a kisasszony kellemes társaságnak bizonyul.

- Nekem a meglepetés hogy emlékszel a nevemre. - mosolyodtam el vidáman, elvégre ha jól emlékszem Damon azt mondta, hogy aki őt kedveli, azt a bátyja utálni fogja. Az pedig hogy Damonnak és nekem sok közös vonásunk van nos... lehet nem a legjobb belépő, de nem zavar a dolog.
- Igen, eddig egyedül voltam. - feleltem, majd amikor mellénk ért egy pincér én is magamhoz vettem egy poharamat, amelyben nem pezsgőt, hanem vörös bor volt. Ez sokkal jobban illett a kezembe, mint az a buborékos alkohol*

Azért kezdünk gyűlni. S noha, még a drága testvérem nem jött meg, se Elena, se senki olyan, aki érdekelne azért szépen vagyunk. Csendes „figyelésem” egy női hang zavarta meg. Odapillantottam és rámosolyogtam, tekintve, hogy Ő is ezt tette. Hogy is hívják? Egyszer már találkoztunk…Ő…Mindjárt az eszembe jut…-Eva! Micsoda kellemes meglepetés. Csak nem egyedül?- Kérdeztem mosolyogva, majd beleittam a poharamba.

Érdeklődve szemléltem, hogy bár most kezdődött az este feltűnően kevesen voltunk. Talán nem is akkora nagy kunszt ez az egész, bár ha Katerina itt lesz, nekem is itt kell maradni, elvégre az a dolgom hogy figyeljek. Igazán kíváncsi vagyok mivel akar előállni ez a némber, ezúttal. Gondoltaimból a belépő személye zökkentett, aki nem volt már mint Stefan. Egyszer futólag találkoztunk.
- Üdvözletem. - léptem oda hozzá bájos mosollyal az ajkaimon, majd hozzá hasonlóan én is kitekintettem a még koránt sem olyan sötét éjszakába.

Semmi kedvem nem volt elmenni a bálra. Tekintve, hogy Natalie elutazott. Igazán rosszkor időzítette, hogy hazautazik. Igazán maradhatott volna. Nekem már hiányzik, hogy azt ne mondjam. Reméltem, hogy elvihetem az alapítói bálra. Úgy se volt még, tudtommal. Nagy sóhajt közepette, aggattam magamra az öltönyömet. Felvettem a piros maszkomat, és már indultam is a kocsi felé. Bezártam magam után az ajtót, majd a kocsiba ültem és elhajtottam a Lockwood birtokra. Leparkoltam, majd besétáltam, felmutattam a meghívót. Nem igazán voltak sokan, így az egyik pincértől, elvettem egy pezsgős poharat, majd az egyik ablakhoz sétáltam, és nekidőlve a párkánynak, figyeltem az érkezőket.

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer még hasznát veszem ennek a régi darabnak, amelyet már csak nosztalgiából őriztem meg. De nem bántam, elvégre a ruha és a maszk tökéletesen elfedik arcomat a kíváncsi tekintetek elől. Azt hiszem még Damon is megfog lepődni, hogy a szokásos fekete helyett valami gyengébb színben pompázom.
- Jó estét. - köszönök udvariasan a fogadóbizottságnak, majd könnyed lépésekkel a bálterem másik végébe sétálok.

Szorít a nyakkendő.
Csak erre tudtam gondolni, miközben anyám mellett álltam úgy, mintha valaki sóbálvánnyá változtatott volna. Anya nagyon izgatottnak tűnt, amit ezúttal megértettem, mivel ez lesz az első alapítói bálunk... öhm... apa nélkül. Így az egész felelősség rá hárul, én ugyanis nem értek az ilyen giccses dolgokhoz. Az álarcom sem esett bele abba a tartományba, amit ő szívesen látott volna, de ha nincs más...
- Tyler, tedd fel a maszkot! Most érkeznek! parancsolt rám anya, miközben elővarázsolta "tökéletesfeleségháziasszonyésanya" mosolyát, amivel engem rendszerint az őrületbe kerget. Mégis fölhelyeztem a fekete álarcot és kihúztam magam, hogy fogadhassuk az első vendégeket.
A szememmel ismerős arc - konkrétan Caroline - után kutattam, de ő nyilván nem az elsők között érkezik. Holnap telihold.
Szorít a nyakkendő.


FIGYELEM!
Mindenki először a bálterembe, a ház központjába írjon, utána széledjetek szét!
Sorrend nincs, tehát jöjjetek bátran! Az első választ pontosan 14.00-kor küldje el egy vállalkozószellemű egyén, olyan formában, ahogy én tettem.
Jó Szórakozást!

Az impozáns és tágas bálterem tökéletes a táncolni vágyó fiatalok számára.