Bálterem

Miután a hölgyek elmentek én azonnal Stefan felé fordultam és a falhoz lapulva hozzá intéztem a szavaimat.
- Mi ez az egész? Miért nem reagált a vasfűre, ha szerintetek nem Elena az? - néztem rá kérdőn, idegesen.

Őszintén kezdtem aggódni, hogy a pöttöm nem ér ide, vagy hogy valami bajuk lett. Így egy kicsit félre vonultam, majd elmondtam magamban egy varázsigét, és meglestem hol lehetnek. Ohh vagy úgy, épp erre tartanak. Ennek örülök. Amint visszatértem, kicsit megráztam a fejem, csak, hogy észhez térjek. Visszasétáltam a lépcsőhöz, majd megláttam Samy-t. Gondolom a bátyja nézett rám olyan kérdőn, amikor Samy integetni kezdett. Mosolyogva visszaintettem, majd a bátyjára mosolyogtam és biccentettem, remélem ezzel felfogta, hogy vigyázni fogok a testvérére. Amikor Samy hozzámért.
-Szia Samy. De csinos vagy.- Mosolyogtam rá, majd kezet nyújtottam és elindultunk be. Felmutattam a meghívót, amit örömmel fogadtak. Besétáltunk, és a lélegzetem is elállt.
-Samy, legyen a mi titkunk, de még sose voltam bálban..-Néztel le rá, majd lassan elindultam le a lépcsőn, és reméltem, hogy Samy is velem tart. –Mit kérsz inni?- Kérdeztem mosolyogva.

Láttam, ahogy Katerina kiissza a pohár tartalmát és csak egy szemvillanással jeleztem Stefan felé, hogy itt a vége. Elfogyott a türelmem, amint a nő a mosdóba indult, megemeltem kissé a szoknyámat és feltett szándékomban állt utána menni.
- Stefan ne engedd utánunk, ne aggódj csendesek leszünk. - közöltem, majd követtem Katerinát a női mosdóba, ahol reményeim szerint egy kis magányra tehetünk végre szert, hogy elbeszélgessünk, csak olyan csajosan.

//Evangelina Markes -> női mosdó//

Mikor megláttam a pezsgőspoharat majd a fiolát egy pillanatra sem változott az arcom. számítottam erre. Nos, úgy tűnik, a tanárbácsi ravaszabb, mint hittem. De velem nem veheti fel a versenyt. így egy határozott, kissé esetlen mozdulattal felkaptam a pezsgőspoharat és egy húzásra kiittam, ami benne volt.
- Jaj... köszönöm. Azt hiszem, tényleg kicsit jobban vagyok. - néztem fel hálásan alaricra, majd a karomat az övébe fontam, ezzel jelezve, hogy indulhatunk. Vagy ha nem visz, hát én megyek...
- Azt hiszem, megkeresem a mosdót. Bocsássatok meg. - azzal elindultam a mosdó irányába és nagyon reméltem, hogy nem botlok senkibe.

// Katherine Pierce női mosdó //

Hát ezt nem hiszem el. Alaric is jókor jött, és mivel átkarolta Katherine derekát, akit láthatóan Elena-nak vélt, elengedtem. Közben megpróbáltam a szememmel jelezni, hogy igazán észrevehetné, hogy nem Elena az. –Semmiség. Eva véletlen rálépett a lábára, amikor megölelte.- Pillantottam Katherine-re.
-Úgy legyen!- Mosolyogtam Eva-ra, majd ismét Alaric-kel kezdtem el szemezni. –Igazán nem kell aggódnod, csak fáj a lába, d az idővel elmúlik. Igaz?- Pillantottam Katherine-re, és a tervének bármi kis jele után kutattam. Tudom, hogy forral valamit, csak tudnám, hogy mit. Eva kérdésére felkaptam a fejem, de mielőtt megszólalhattam volna Alaric már meg is gátolt abban, hogy felkérjem táncolni Kathrine-t.

Ma végre bálba megyek! Még sosem voltam. Rosemary-vel fogok elmenni. Megpróbáltam rávenni Adamet is és Pault is, hogy Ők jöjjenek el velem, de nem akarnak. Először engem sem akartak engedni. Mindig azt hiszik, hogy amit Ők nem szeretnek, azt én sem. Bár nem tudom, hogy szeretek-e bálba járni, hiszen még sosem voltam, de jó lehet. Remélem, hogy nem kell majd táncolni. Azt nem tudok. Még sosem táncoltam. Legalábbis sok ember előtt nem. Ott biztosan sokan lesznek majd, és ha elrontok valamit kinevetnek. Szóval biztosan nem fogok majd táncolni.
Egy lila ruhát vettem magamra, amit Adam kölcsönzött nekem ki. Még sosem láttam ilyen szép ruhát. Az álarcom arany színű. Nem akartam magamra venni, de azt mondták, hogy az nélkül nem lehet elmenni a bálba. Ugyan miért nem? Kényelmetlen maszkban menni. Olyan furán érzem benne magam. Biztosan mindenki engem fog majd figyelni. A hajamat kiengedve hagytam, mivel saját magamnak nem tudom megcsinálni, és hát a testvéreim sem igazán értenek hozzá, aztán Adam a kocsijával vitt el a Lockwood házhoz. Hűűhaa... nagyon szép. El sem hiszem, hogy belülről is láthatom majd. Olyan szééép lehet.
Kiszálltunk a kocsiból, majd rögtön meg is pillantottam Rosemary-t. Integetni kezdtem neki, majd megpusziltam Adam-et, és elindultam felé.
- Szia Rosemary! - Köszöntem, amikor végre odaértem.

-----------------------------------------------------------------------------
Ez van rajtam: KATT
Megjegyzés: Bocsi, hogy ennyire béna lett :S

Igyekeztem nem türelmetlen és sértett arcot vágni a visszautasítástól, ám ahogy megláttam a fiolát ez mindent felejtetett felem. Ennek ellenére arcomra sértettséget mímeltem és kezemet visszaejtettem a testem mellé. Katerina fogyasztott vasfüvet tehát csak reménykedhetünk, hogy ez az adag eléggé meglátszik majd rajta, ahhoz, hogy a pasas engem táncba vigyen Stefan pedig elbeszélgethessen vele. Majd cserélünk, Stefan megy táncolni én meg megyek kínozni.

Ekkor eszembe jutott az a kis üveg vasfű-kivonat, amit a belsőzsebemben őriztem, s ami tökéletes fegyver a vámpírok ellen. Addig nem vihettem el innen ezt a nőt,a míg rá nem jövök, ki is valójában.
Így minden leplező mozdulat vagy pillantás nélkül egy pezsgőspohár után nyúltam és a karomat átvetve a lányon, a zsebemből előkaptam az üvegcsét, majd a tartalmát a pezsgőbe öntöttem.
- Ha nem bánja, kisasszony később élnék az ajánlatával. - pillantottam a fekete hajú nőre, majd Elena felé tartottam a vasfüves pezsgőt.
- Elena, ettől erőre kapsz. saját gyártmány... igyál belőle egy kicsit, aztán ígérem kiviszlek!

Evangelina és Stefan szavait hallva már úton volt felém a B-terv, mikor az erősítés kérés nélkül érkezett Elena nagynénjének, Jenna undvarlójának alakjában. A pasi vámpírvadász, egyébként pedig történelemtanár. Hmmm... és hatásos az álcám. Ez annyira finom lesz!
Könyörgő pillantást vetettem Alaric arcára, ezzel jelezvén, hogy vigyen ki amilyen gyorsan csak tud.
- Segíts... - tátogtam és reméltem, hogy veszi az adást. Ezúttal nagyon.

A sikolyt követően nem sokkal később egy pasas jelent meg mellettünk és kérdőre vonta Stefant. Fogalmam sem volt mennyire van beavatva de úgy döntöttem, hogy egy próbát megér. A még sem a mi oldalunkon áll és tudatlan, majd törlöm az emlékeit, de addig is kiderítem mennyit tud.
- Szavadon foglak Stefan. - mondtam komolyan, elvégre apa azt mondta nem öltem meg. Csonkításról, kínzásról egy szó sem esett, tehát az már az én dolgom, hogy meddig megyek el, amíg él.
- Uram, megtisztelne egy tánccal? - érdeklődtem feléje nyújtva egyik kezemet, ahogy az én időmben ez még szokás volt. Bár akkor a férfiak kérték fel a nőket, de ez most szükség helyzet volt.

A termet nem sokkal később betöltötte egy ismerős sikoly és azonnal elindultam feléjük. Elena. Ha az a nő bántja... vagy ha nem ő az, akkor mi ez az egész? Egyáltalán melyikük az igazi?
Mikor odaértem melléjük egy kritikus pillantást vetettem az elena-szerű lányra. de a vasfüves nyaklánc ott volt a nyakában, így nem maradtak kérdéseim.
- Stefan, mi ez az egész? - egy azért mégis akadt, miközben finoman átkaroltam Jenna unokahúgát.

Körbe néztem a sikoly után, majd egy mosoly kíséretében mindenki tovább folytatta a kis tervét. Elkaptam Katherine karját és magamhoz húztam. Belenéztem a szemébe, majd elfintorodtam. –Nem hogy neked Lockwood-dal kellene valahol lenned? Igazán nem hiányoztál, és még a hangulatunkat is elrontod. Nem mennél el?- Kérdeztem, mosolyogva, majd Eva-ra pillantottam.
-Ne aggódj, rád hagyom a kellemes munkát Eva- Néztem rá mosolyogva, majd tovább tartottam Katherine-t, hogy ne tudjon elmenni. Ha már annyira Elena-t akar játszani, akkor maradjon csak itt.

- Ohh ne haragudj a lábad, véletlen volt. - mondtam azonnal, amint felsikoltott és a legtöbb ember felénk fordult. Ez a nő... csak egye ki a lábát ebből a teremből és garantálom neki, hogy nem csak a karját fogja keservesen megsiratni! Hangomba annyi kedvességet és sajnálatot sűrítettem, hogy az már szinte tökéletes volt, a hiba ott volt hogy nem gondoltam komolyan. Tekintetem azonnal az igazi Elenát kerestem, de láttam hogy a kert felé tart, ahol a szöszke is eltűnt. Nem lesz bajuk.

Miét ismertek fel? Az álcám tökéletes volt. Nem baj, én nem adom fel. Hadd higgyék azt, hogy nyeregben vannak... majd a következő kicsit elijeszti ezt a szemét nőt a karom csavargatásától.
Mikor elkapta könny szökött a szemembe és túlharsogva a zenét felsikoltottam a fájdalomtól, de úgy, hogy a körülöttünk állók felhagytak azzal, amit csináltak és minden felénk kapták a tekintetüket. Miközben Evangelinára emeltem a tekintetem az homályos volt a fájdalomtól.
- Ez... miért... aú... - segélykérően pillantottam stefanra, majd tekintetem a nyakamban lógó láncra siklott. Nos, nem mondtam még, hogy az álcám tökéletes, ebben a nyakláncban ugyan nincs vasfű, de hajdan én kaptam egy ilyen Salvatore-ereklyét Damontől. Tiszteljük a múltat. És majdnem olyan, mint amit Elena visel - majdnem, de mégsem. Reméltem, hogy nem tűnik fel a különbség. Mert ah mégis, akkor jön a B-terv.

Na tessék. Nem hogy Elena nem ért még ide, de Katherine is itt van. Hát jó, ha így neki jobban tetszik. –Elen,a mily öröm látni. Nem láttam Damon-t, gondolom valaki MÁSSAL jött.- Pillantottam Katherine-re, majd Elena-ra, hogy biztos távolságban van-e. Amikor erre pillantott intettem neki, mivel nem rég erre indult el.
-Katherine, tovább állhatnál, még a végén együtt látnak titeket.- Néztem rá jelentőség teljesen, majd hagytam, hogy Eva kiélje rajta a szadizmusát. Ha neki ez ennyire jól esik. Én nem gátolom meg benne.

Kezdtem egyre kényelmetlenebbül érezni magam, de italt nem fogadtam el. Azt inkább most kihagytam, mivel nem csak a felügyelet volt az én dolgom. Stefan felkészített, hogy Katherine, az ex-szerelme látogatása elég valószínű, én pedig kifejlesztettem egy új fajta karóadogatót, ami a célnak pont megfelelt. elfér a szmoking ujjában.
Mikor Elena odalépett mellém a megjegyzését egy fanyar mosollyal viszonoztam.
- Hát volt már szebb estém is. - adtam igazat neki, majd figyeltem,a hogy eltűnik a tömegben. Hosszú percekig csak álltam még - és akkor szúrt szemet valami! Még láttam, ahogy Elena a kert felé indult, követve Caroline-t... de e percben Elena Stefan és a fekete hajú nő felé tartott. A pulzusom túllépte a céltartományt.
Itt van Katherine.

- Elena drágám. - mosolyogtam olyan gúnyosan ahogy csak tőlem telt, de azért jó szorosan átöleltem a nőt. Elvégre a színjáték a legfőbb dolog, csak feltűnés mentesen.
- Ha nem takarodsz el innen megjárod. - sziszegtem a fülébe és jelzésként elkapva a ruha takarásában a kezét jó erősen megtekertem, és érzékeny fülemmel hallottam a roppanást is. Apa pipa lesz rám ha kinyírom, de már nagyon a türelmem határán jár.

Hallottam, hogy egy ismerős férfihang Elenát szólítja. Stefan. Hát mégis eljött...
Nos, induljon a színjáték! Az embertömegben kis kanyarokat téve elindultam felé és meg is láttam nemsokára az ablaknál azzal az Evangelina nevű nővel, akit jól ismertem az erdőből. Így a dolog kissé nehezebb lesz, de persze nem lehetetlen.
Mikor már elég közel voltam hozzájuk ahhoz, hogy emberi füllel is hallhassam őket, csak akkor tettem úgy, mint aki felfigyelt rájuk.
- Stefan! Örülök, hogy itt vagy - szia Eva. - vetettem elenás, nagyon vidám mosolyt rájuk.
- Nem láttátok Damont? Vagy mesterien rejtőzködik vagy itt sincs. - jegyeztem meg eligazgatva a ruhámon egy fodrot.

Elena volt olyan mérhetetlenül kedves s odajött hozzánk, így visszafordultam. Pedig már épp belemerültem a semmibe, hát mit van mit tenni, ideje lesz cselekedni is. Visszafordultam, és Eva már intézett is hozzám pár kedves szót.
-Veled tartok. Majd elkapjuk, bevonszoljuk az egyik szobába és ott megfojthatod.- Mondtam mosolyogva. Tudtam, hogy nem gondolta komolyan, de hát mit csinálhatnék? Felőlem aztán, jó nem engedném neki, de mivel egyedül hagyta Elena-t, ami most ránézve sem kész életbiztosítás…Gratulálni tudok neki. Intettem Caroline-nak, aki mint valami mesebeli szereplő lépkedett az emberek között. Hát meg kell hagyni, neki is van ízlése.
-Eva, megjött Katherine- Pillantottam rá, bár sejtettem, hogy már tudja.

Az alapzaj egyre erősödött, ahogy egyre többen csatlakoztak a bentlévőkhöz, így képtelenség lett volna bármit is meghallani. Lassan iszogattam a pezsgőmet, miközben tekintetemmel Damont és Stefant kerestem, de egyiküket sem láttam. Hogy is láthattam volna?! Mind álarcban voltunk, az ég szerelmére!
De sodródás közben azért megpillantottam Alaricet és így jobb ötlet híján ismét felé egyensúlyoztam.
- A tökéletes gyertyatartó. - álltam meg mellette mosolyogva. A flitterekről visszaverődő fény ezer meg ezer arcát mutatta a teremnek, kezdtem összezavarodni tőle.
- Sajnálom, hogy Jenna nem... - kezdtem kortyolva az italomból, de ekkor észrevettem egy viszonylag ismerős arcot az ablak mellett és további gondolkodás nélkül elindultam Stefan felé. Mármint őszintén reméltem, hogy ő az, mert ha vakvágányra futok.
Már egész közel jártam mikor furcsa dolog történt. Egy szőke foltot láttam elsuhanni,a mi egészen emlékeztetett Caroline-ra.
- Caroline... - kezdtem volna, de addigra ő eltűnt a kert felé, én pedig feledve Stefanékat utána mentem. Zavartnak tűnt.

Ahogy szétnéztem a teremben futólag észrevettem Stefant, amint Evával állnak valahol az ablak közében, intettem egyet nekik, majd az egyik pincértől levettem egy pohár pezsgőt. Fogalmam sem volt, hogy Matt itt van-e már de minden esetre a mai este számomra több, mint biztos, hogy a bujkálás jegyében fog eltelni. Na nem mintha ebben a ruhában olyan könnyű lenne, de talán a környezet segíthet. Ilyen gondolatok közepette indultam meg a kert felé, kissé hűvös volt odakint, de nem bántam.

Amikor Stefan szájából elhangzott Elena neve, már tudtam, hogy minden renden lesz, amint a lányka odatipeg hozzánk. Nincs kedvem vadászosdit játszani, ebben a cuccban, éppen elég lesz Katerinát megkeresni és kulturáltan elbeszélgetni vele.
- Elena egyedül van, úgyhogy megfojtom a bátyádat. - suttogtam Stefannak vészesen fenyegető hangon. Tudtam milyen meghalni és őszintén nem kívántam ezt Elenának, elődjének nos annál inkább.

Alapítói bál. Milyen régen is volt az első, én mégis részt vehettem rajta, ami elismerésre méltó. Túléltem azóta néhány évszázadot, de az elsőt sosem felejtettem el. Ezért és persze a kedves ismerősökért volt fontos, hogy ismét eljöjjek. Persze nem lennék önmagam, ah nem hoztam volna valami csemegét is.
Nem volt nehéz dolog manipulálni azt a varrónőt,a ki a drága kis Elena ruháját készítette. Készségesen elkészített nekem egy délután leforgása alatt egy ugyanolyat a hozzávaló maszkkal együtt és voila! Kiköpött Elena Gilbert lettem! A szerep pedig nem szokott gondot okozni, így még magabiztosabb voltam.
A kapuban felhelyeztem az álarcot, majd a meghívómat az ajtónálló kezébe löktem. Többet nem lesz szükségem rá.
Hiába minden év, a Lockwood család még mindig tudja, mit jelent a fényűzés, állapítottam meg magamban, mikor beléptem a bálterembe. Odabent nyüzsögtek az emberek, így csak lassan tudtam haladni. A pincérek kínálgatták az ilyen meg olyan alkoholos italokat, én viszont mindet elutasítottam. A Stefannal történt kis afférom után nem voltam hajlandó újra megkockáztatni egy kis vasfüvet. Még akkor sem, ha az évek során hozzászoktattam magam.
Hirtelen valaki a nevemen szólított - vagyis a hasonmásomén, így felkaptam a fejem. Áh, egy Lockwood.
- Nem, nem láttam. - feleltem az ajkamba harapva, csak úgy elenásan, amjd ismét körbenéztem, mintha Caroline-t keresném.
- De ha látom, szólni fogok neki.

Kijelentésére biccentettem. Ha ennek az ellenkezője lenne igaz, megijednék, hogy valami baj a Damon fejével. Így is van, de úgy még nagyobb lenne a döbbenet, amit kelt. Nem mintha így néha nem botránkoznék meg rajta, de hát, mit tehetnénk, kettőnk közül nekem jutott az ész. Hát ez van.
-Reméljük Damon el is jön. A szeszélyeitől függ, hogy mikor mihez van kedve.- Sóhajtottam fel, s bár Elena már Damonhoz tartozik, azért melegen ajánlom a „drága” testvéremnek, hogy elkísérje.
-Ahogy érzed.- Mondtam, majd az ajtó felé pillantottam, amikor egy ismerős hang ütötte meg a fülem. Hát szép vagy Damon…Azért ennyire faragatlan te sem lehetsz. Ugyan azok neveltek, soha nem fogom megérteni, miért van az, hogy én tudok normális lenni Ő meg nem.
-Elena!- Mondtam köszönés képpen. Ezután ismét körbefordultam, majd Caroline is betévedt. De mivel kissé távol volt tőlünk, nem volt kedvem átordítani a termen. Levettem egy boros poharat, amit a pincér kínált, majd tekintetem ismét a tájra szegeztem, ami az üvegen túl mutatkozott.

Csak jöttek és jöttek és jöttek...
A színkavalkád más esetben biztosan bénítóan hatott volna rám, de ezúttal nem tehettem semmit ellene. A nyakkendő szorított, alig kaptam levegőt. Caroline-t szerettem volna látni. Vagy Mattet. Tudom, hogy most legszívesebben beverné a képemet, de nem érdekelt.
Anya még mindig ott állt, mintha a People magazinból lépett volna kis a megnyerő külső és a tökéletes háziasszony címszó alól. El kellett ismernem, hogy magához képest is nagyon jól fest...
Ekkor megpillantottam egy ismerős arcot, vagyis inkább egy ismerős arcrészt és két nagyon ismerős barna íriszt. Tulajdonosuk tőlem nem messze álldogált, és bár több pincér is megkínálta két perc alatt, mégsem volt nála pezsgőspohár.
Amilyen gyorsan csak tudtam, hozzá siettem.
- Elena, nem láttad Caroline-t? - tértem a lényegre rögvest, miközben megállapítottam magamban, hogy ő is remekül néz ki.