Bálterem

- De én nem akarok táncolni senkivel! - Megráztam a fejem, majd elgondolkodtam, hogy milyen is lenn, ha valaki felkérne. Vicces. De ki akarna olyan valakit felkérni, aki mg sosem táncolt? Senki!
- Még lesz kedvem! Akarok még bálba jönni! Olyan jó itt! - Újra ittam egy kortyot. A kérdését előre nem értettem. Hogy érti, hogy megtréfálnánk néhány embert? Persze vicces lenne, de nem lesz belőle baj?
- Jóó! - Nagyon szeretek viccelődni másokkal, de azért nem akarom, hogy bajba kerüljünk. Adam mérges lesz rám, és többet nem fog elengedni. - Az, hogy boszorkány vagy? Én nem mondom el senkinek! - Úgy szeretnék én is az lenni! Olyan izgi lehet varázsolni.

Éreztem, ahogy a mosolyom a szavaival együtt változik. Annyira jó érzés volt kicsit elvonatkoztatni a valóságtól, más embernek lenni - és nem menekülni valami elől,a mit nem is ismerek, nem rettegni attól, hogy valakinek a teremben baja eshet.
A kínos gondolatokat egy egyszerű biccentéssel kiráztam a fejemből, s úgy néztem Damonre, aki mesterien játszotta a szerepét.
- Nem hiszem. Ha pedig mégis majd én kiállok ön mellett. - mosolyogtam, majd a népes táncparkett felé intettem.
- Táncolna velem?

Elmosolyodtam, és megfogtam a kezét, és a kézfejére puhán csókot nyomtam.
-Tudja Ms. Gilbert, nem is olyan rég jöttem a városba, és nem ismerek itt sok mindenkit, ezért úgy gondoltam, hogy eljövök erre a bálra, hátha összeismerkedenm egypár kedves emberrel..- Sóhajtottam és körbenéztem.
-Ön szerint Ms. Gilbert nagyon megfognak szidni, hogy az állarcomat, oda adtam valakinek emlékbe??-Néztem keresztül a táncoló tömegen.

Damon kérdésére szótlanul, a pezsgőn cuppogva bólintottam. Igen, jól vagyok. Csak sosem hittem volna, hogy Eva képes ilyesmire... tudtam, hogy veszélyes, na de ennyire?
Damon ötlete viszont nagyon tetszett. Igen, azt hiszem, pont erre vágytam... hogy egy kicsit elfelejthessem ezt az egész szörnyűséget. Így az álarcát az arcom elé biggyesztve szélesen elmosolyodtam.
- Hát... nagyon örülök, Mr. Salvatore. - nyújtottam felé a kezem, mintha valóban most találkoznánk elsőízben.

-Azért jól vagy??- Vettem le magamnak két pohár martinit az arra szaladgáló pincérnőcskétől, és az egyiket gyorsan le is húztam.
-Inkább.. inkább felejtsük el ami az előbb történt.. te Elena Gilbert vagy én meg Damon Salvatore, tegyük fel, hogy nem ismerjük egymást, tegyük fel, hogy csak most találkoztunk, és.. Hajoltam közelebb hozzá, és a fülébe suttogtam -..és tegyük fel, hogy ember vagyok, nem ismerünk egy őrült vámpírt se csak jól érezzük magunkat.. - Mosolyodtam el és belekortyoltam a másik poharamba is, és rákacsintottam, aztán körbenéztem a teremben. Mindenki álarcban scak Elena nem..
Felnyúltam és lehúztam az állarcomat és feléje nyújtottam.

Mikor beléptünk tekintetemmel rögtön Alaricet kerestem, de mivel nem láttam jobb ötlet híján lekaptam egy újabb pohár pezsgőt és egy szuszra lehúztam az egészet, bár ezzel az itallal az nem illik.
Sóhajtva néztem Damonre.
- Olyan... borzalmas volt. Szúrhattok akárhány karót a szívébe, de ne kínozzátok meg... ilyet nem kívánok neki. - céloztam Katherine-re.

Nos, azt hiszem, igen csúfosan mellé nyúltam, de Brittany legalább nem haragudott érte. Már épp kérdezni akartam tőle valamit - bármit -, mikor megakadta a tekintetem a bálterembe lépő néhány személyen. Elena tehát ép bőrrel megúszta a mosdóban lezajlottakat, és ott láttam tőle nem messze Damon feketehajú ismerősét, ahogy magát Damont is. Kedvem lett volna elmagyarázni neki, mi a dolga, ha hívják valahova, ráadásul az "elkapjuk Katherne-t" mondattal, de inkább mégsem mentem oda...
Talán Jenna végre megérkezik.

-Na most jót kérdeztél. Nem tudom, nem láttam rajtad kívül, még 10 évest. De amilyen csinos vagy, biztosra veszem, hogy lesz olyan, aki táncolni szeretne majd veled!- Mondtam mosolyogva. –ha szeretnél velem keringőzhetsz. Ráállsz a lábamra, és táncolunk- Mondtam mosolyogva, bár ebben a ruhában igen érdekesen festene, és nehezen is tudnánk megoldani, de semmi sem lehetetlen.
-Igen, sejtettem. De minden jó ha a vége jó. Legközelebb, majd Én is segítek neked, márha lesz kedved még egy bálra eljönni. És egyáltalán lesz még bál.- Mondtam mosolyog. Komolyan gondoltam. Bár még nem történt semmi, élvezem a bált Samy-vel. Mivel elmondtam neki mi vagyok…így…-Mi lenne, ha megtréfálnánk pár embert?- Kérdeztem mosolyogva. –De ez teljesen a kettőnk titka kell legyen, ahogy az is, hogy mi vagyok- mosolyogtam továbbra is rá.

Hirtelen Mr. Saltzman lépett elém. Összetévesztett valakivel. Halványan elmosolyodtam.
-Semmi baj! Megesik az ilyen.
Mondtam egy barátságos mosollyal. Ittam egy keveset a pezsgőből. Szemmel kicsit körülnéztem hátha, látok valami ismerős arcot, de nem! Remélem, hogy most ezzel lesz egy kis társaságom. Vagy Mr. Saltzman elmegy tovább keresni azt akinek szőke a haja.

- És én honnan szerezzek magamnak partnert? - Semmi velem egykorú fiú nincs, csak felnőttek. Azokkal csak nem táncolhatok... Sőt, senkivel sem táncolok. Hee... még csak az kéne.
- Nem engedtek el olyan könnyen... csomót kellett győzködnöm... - Válaszoltam kurtán, majd egy újabb kortyot ittam a kólámból. Igazából megsirattak. Mert Adam azt mondta, hogy nem nekem valók a bálok és, hogy kicsi vagyok hozzá. Igenis nekem valók, és kicsi sem vagyok. 10 éves vagyok, az pedig nagyon sok. Miért nem értik meg? - Azt mondták, hogy nem való nekem bál...

Figyeltem, ahogy Stefan távozik.
- Rendben. - köszöntem el tőle ezzel a szóval, még mikor remény volt rá, hogy hallja is, majd ismét kortyoltam a pezsgőmből és az embertömeget fürkésztem. ekklor megpillantottam egy szőke hajkoronát. Talán Caroline az, és magyarázatot adhat erre az egészre... de mikor odaértem egy másik diákom állt velem szemben.
- Áh, Brittany. Bocsáss meg, azt hittem, valaki más vagy. - mondtam szabadkozva.

-Természetesen, de ezt egyedül nem tudod táncolni, okvetlen kell melléd egy partner is.- Mosolyogtam rá, és bár tudtam, hogy Ő is láttam, ezt egyedül nem lehet, azért nyomatékosítottam benne a dolgot. Kellemes volt sétálni, bár nem tudom Samy-nek mennyire tetszik. De mivel nem ellenkezett bólintottam.
-És a bátyáid, ilyen könnyen elengedtek? Elvégre nem ismernek, annyira.- kérdeztem mosolyogva. Én nem hiszem, hogy a húgom elengedtem volna egy majdnem vadidegennel, de mivel nincs húgom és van bennem elég nagy felelősség érzet, így remélem Ők is tudják, hogy jó kezekben van. Főleg, hogy telefonszámot is cseréltünk, az esetleges bajok miatt. De merem remélni, hogy nem lesz baj!

Igazán örülök, hogy kellemes társaságot nyújthattam Alaric számára. De azt hiszem ennek most vége szakad, mivel okvetlen el kell intéznem valamit. Felsóhajtottam, majd megittam a poharam tartalmát, és letetem a párkányra. Jobb helyre amúgy sem tudnám tenni.
-Értem már. De ne haragudj, el kell mennem egy kis időre. Szerintem ég összefutunk. Addig is, keress valami kellemes társaságot.-Veregttem vállba, majd elindultam ki a házból. A kerten keresztül mentem, hogy még véletlen se akadjak össze senkivel.

Hát mit mondjak kissé késve értem ide a bálra. Nem bírtam szabadulni otthonról. Volt egy egy-két gond. De mindegy is. Most már itt vagyok. Kissé lassan léptem be a bálterembe. Igazából nem volt túl sok kedvem ide eljönni. De végül muszáj volt. Anyám addig győzködött. Kicsit fura volt belépnem szinte talpig fehérbe. Komolyan mondom, mintha valami esküvőre készülnék vagy valami! Hajam ki van engedve, a sminket kicsit erős de hát kit érdekel. Miután beléptem a bálterembe, elvettem egy pohár pezsgőt, és azt rögtön mind meg is ittam. A kísérem Daniel, még nincs itt. Nem baj addig csak elleszek valahogy!

Stefan szavaira egyetértően felnevettem, de csak egészen halkan. A zene egyébként is minden egyebet elnyomott, a hangom alig volt hallható.
- Igen, Damon valóban ilyen. - jegyeztem meg, majd a kérdésére újabb kortyot ittam a poharamból.
- Jennának dolga akadt. Pedig azt hittem, ő jobban szívén viseli az alapítócsaládokat, mint én... - tekintve, hogy ő tagja az egyiknek, én pedig nem vagyok elég régi motoros itt, Mystic Fallsban.

Meglepődtem azon, hogy tud olyant táncolni. Már csak azért is, mert azt mondta, hogy még Ő sem járt bálban. Ilyent csak ott táncolnak, nem?
- Majd egyszer nekem is megtanítod, hogyan kell? - Kérdeztem, aztán újra a táncolókat néztem. Ilyent csak fiúval tudok táncolni? Mert akkor még biztosabb, hogy soha sem fogok. Amikor elindult és megfogta a kezem, lassan totyogtam mellette, közben pedig a kólámat szürcsöltem. - Mehetünk sétálni... - Feleltem kérdésére.

Felsóhajtottam a kezembe került karó miatt, majd szépen eltettem az öltönyöm belső zsebébe. Nem hiszem, hogy használnom kell, Eva már nagyon kivolt Katherine miatt, így remélhetőleg hamar vége lesz a szenvedésünknek.
-Itt van, vagy itt lesz. Damon mindig is ilyen volt. A késés a védjegye, vagy valami ilyen marhaság. Mindegy. A lényeg, hogy ha nem késhet, akkor már meg áll a világ benne. Egyébként Jenna-t nem látom sehol. Kihagyja talán a bált?- Kérdeztem, és tényleg érdekelt. Alaric nem hiszem, hogy olyan szívesen ácsingózik itt velem. Jenna ittlétekor, biztos vagyok benne, hogy fel sem tűntünk volna neki, de így?

Kezd egy picit kényelmetlen érzésem lenni, azt illetően, hogy fogalmam sincs mit kezdjünk magunkkal. Mivel nem nagyon vagyok jártas ezen a téren kénytelenek leszünk, sétálni, hátha valakit felismerünk és vele letudunk állni beszélgetni. De előtte, azért nézzünk körbe, semmi kedvem átvágni a táncolók között.
-Igen tudok. Nem nehéz, csak partner kell hozzá. De nem feltétlen kell ilyet táncolni remélem.- Mondtam mosolyogva, majd körbe néztem. Lassan elindultam, és megfogtam Samy kezét, nem akarom elveszteni. Biccentettem a köszönésén, majd beleittam a vörösborba. Mennyei. Édes, ahogy azt szeretem.
-Nem tudom Samy, de sétáljunk, hátha találunk ismerőst, Vagy neked mihez lenne kedved?- Pillantottam rá, majd megigazítottam a ruhámat.

Megütközve néztem Stefanra egy pillanatig, majd a kezébe nyomtam a karót.
- Damon tőle idegenül kihagyja a bulit. Pedig azt hittem, szívügye lenne megölni Katherine-t. - jegyeztem meg, miközben a falnak dőltem és nagyot húztam egy pezsgős pohárból. Ez számomra egyelőre túl sok volt alkohol nélkül. Még akkor is, ha fel voltam készülve rá.

-Sejtettem, hogy tudod. Katherine ravasz nő, és már évekkel ezelőtt elkezdte magába adagolni apránként a vasfüvet, így immunis lett rá…Már amennyire- Pillantottam rá, majd érdeklődve fürkésztem, hogy még is mit akar tenni, illetve mutatni. Felsóhajtottam s noha a karó a szívbe hatásos módszer, azért még sem neki kellene.
-Bármennyire is jó ötletnek látszik, előbb Eva had élje ki, amit szeretne és ha neki nem ment, majd megölöm én.- Néztem rá, majd ismét ittam egy kortyot.

Adam és Paul nem tudják, hogy mit hagytak ki. Nagyon jó dolog bálban lenni. Remélem még sokszor lesz ilyen. Nagyon szeretem Rosemaryt is, pedig csak nemrég ismertem meg. Adam szerint is kedves lány. Ki tudja... Talán egyszer Ő lesz a legjobb barátnőm. Olyanom eddig még úgysem volt.
- Te tudsz ilyen furcsán... táncolni? - Igazából vicces ahogy itt mindenki táncol. Mi lesz ha majd nekem is kell és nem tudok? Kiröhögnek? Jó, persze senki nem figyel, de akkor is. Nem akarok táncolni. De akkor mit lehet itt csinálni?
Amikor kihozták a kólát, elmosolyodtam. - Köszönöm... - Mondtam, majd az Ő poharát fürkésztem. Ő nem kólát ívott, hanem valami piros színűt. Nem tudom, hogy az mi, de finomnak látszik... Persze azért nem merném megkérni, hogy had kóstoljam meg.
- Háát... itt mit lehet csinálni? - Ez lehet, hogy egy kicsit hülye kérdés volt, dehát nem igazán tudom. Mindenki vagy beszélget vagy pedig táncol. Azért lehetne gy kicsit izgalmasabb is...

-Ez igazán kedves tőled. Próbálkoztam- Csavartam meg az egyik tincset a hajamban. Nem szoktam hozzá, még ha lány is, hogy bókoljanak nekem. Igazán elszoktam tőlük. Kiskoromban bezzeg…Ohh mindegy is. Nem csak én ámultam el, de Samy is. Ez megnyugtatott. Körbe néztem és nem láttam ismerős arcot. Oké de, de őket messziről elkerülöm. Nincs kedvem most az osztálytársaimmal együtt lenni. Nem azért vagyok itt.
-Akkor ez mindkettőnknek az első bálja. Megnyugodtam.- Fújtam ki a levegőt ami a tüdőmben volt. Hála z égnek. Most boldog vagyok. Amikor meghallottam mit kér, megállítottam egy pincért, majd megkértem, hogy hozzon cola-t, nekem pedig vörösbort. Amint megjött megköszöntem majd Samy-nek adtam a cola-val teli poharat.
-Nos, mihez lenne kedved? Sétáljunk körbe, vagy keressünk valamit?- Éppenséggel fogalmam sem volt, mit kellene keresni, vagy éppen csinálni a legtöbben csak álltak és beszélgettek, ez igazán nem nekem való. Én hiperaktív természet vagyok! De ideje lesz kordában tartanom magam.

Stefan szavaira türelmetlenül sóhajtottam.
- Tudom, hogy ki ő. Mondtátok. Ha Te nem, hát a bátyád legalább ezerszer. De ez a dózis minden vámpírt kiütött volna, kivéve ha... - de ekkor lefagytam. Kivéve, ha nincs edzésben! Igen, csak ez lehet a megoldás. Hallottam már erről a taktikáról, Isobel emberként ezt rendkívül jó védekezésnek tartotta. Isobel...
Mindegy, most koncentráljunk a lényegre.
- Ha a vasfűtől nem gyengült le, ettől le fog. - fordultam Stefan felé, s a kezemet előretartva meghúztam a szmoking ujjába rejtett kilövőn a ravaszt. Máris ott figyelt a kezemben egy miniatúr, ám de igen hegyes karó.

- Köszönöm. Te is csinos vagy. - Feleltem mosolyogva, majd hátra pillantottam Adamre, aki épp akkor hajtott el a kocsival. Jujj de izgi! Végre a testvéreim nélkül lehetek valahol. Ráadásul egy igazi bálban. Ahogy beléptünk eltátottam a szám. Annyira szép minden. És milyen sokan vannak... mindenkin álarc van. Milyen buta vagyok... azt hittem, hogy majd csak rajtam lesz. Jajj..
- Még én sem voltam soha bálba... - Válaszoltam, és még mindig ide-oda mozgattam a fejem. Senkit nem ismerek innen. Oké, senkinek sem látom az arcát a maszk miatt, de biztosan nincs itt semmilyen ismerősöm. Csak Rosemary. Nagyon örülök, hogy elhozott ide, mert különben most otthon kellene ülnöm Paul-lal, mert Adam innen dolgozni ment. Utálom Paul, még akkor is ha a testvérem. Mindig gúnyolódik rajtam, és kicsinek hív, pedig nem vagyok az. Egyáltalán nem. Rosemary kérdésén elgondolkodtam. Mit lehet inni egy bálban? - Öhm... kólát kérek. - Az a kedvenc üdítőm, bár sosem engedik, hogy azt igyak. Mindig azt mondják, hogy nem egészséges. Mintha a szivar az lenne...

Bólintottam a távozás jelentőségére. És bár nem éreztem semmit Katherine iránt, azért örültem volna, hogy ha én ölhetem meg, ahogy azt Ő is tette velem. Alaric kérdésére felvontam a szemöldököm, majd beleittam a boromba.
-Ő Katherine. Vámpír, de gondolom ezt már tudod. Nem árt neki a vasfű ilyen kis dózisban…- Pillantottam, majd felsóhajtottam és körbe néztem, hátha találok még ismerőst, de jelen pillanatban senkit sem láttam.